Megérkezés a kapitóliumba
Egy magas hangra keltem reggel. A kapitóliumi nő "szaladt" be a szobánkba azt visítva, hogy itt az ideje fölkelni ugyan is nemsokára megérkezünk és még reggelizni is kell. Kómás fejjel kikeltem az ágyból és kivánszorogtam a társalgóba. Utánam megérkezett Perrie is.
- Jó reggelt. - mondta egy ásítás közepette
- Neked is - mondtam majd eszembe jutott, hogy pár napon belül már az arénában leszünk és lehervadt a kezdeti vidám mosoly az arcomról.
- Gyertek 2 kocsival arrébb a közös étkezőben fogunk megreggelizni - mondta a magas hangon visító nő. Mind ketten elindultunk a nő után aki most neon zöld ruhát viselt és ugyan olyan színű cipőt. Az arcán megint vastag vakolat volt, és a haja rózsaszínben pompázott. Nekem ez már nagyon sok volt. Amint áthaladtunk két kocsin láttam, hogy mindegyik körzet kiválasztottjainak ugyan olyan a vagonja. Amikor odaértünk leültünk egy óriási étkezőasztalhoz ahova az összes kiválasztott ült. Körzetenként egymás mellett ültünk sorrendben. (1. körzet lány, fiú; 2. körzet lány, fiú; stb.) A srácok is itt voltak már amikor megjöttünk a többi kiválasztottal együtt. Leültünk a helyünkre és mindenki elkezdett enni. Nekem egy falat se ment le a torkomon. A srácok félve néztek rám, hogy valami bajom van. Tudták, hogy normál esetben mindent fölfalnék amit látok.
-Elnézést - mondtam és fölálltam az asztaltól. Vissza mentem a saját kocsinkba és amikor beértem egy kikészítette ruhaszettet láttam meg az ágyamra kiterítve. Perrieére épp most rakta ki egy avox. Mindegyik nagyon színes volt. Az enyémnek a nadrágja kék. Volt hozzá egy zöld ing és egy zakó ami kicsit sötétebb kék volt mint a nadrág. Nekem ez is már egy kicsit sok szín volt. Amikor kiment az avox megnéztem Perrie ruháját is. Az övé gyönyörű volt. Olyan volt mint egy balerina ruhája. Az alja kék míg a teteje zöld volt. A cipője magassarkú volt csak nem 20 cm-es sarokkal. Egy kicsit alacsonyabb volt. Az én cipőm olyan volt mint amiket Harry általában hordani szokott. (lvl. lovaglócsizma). Amikor megláttam éreztem, hogy könnyek gyűlnek a szememben. Nem akartam elveszíteni a barátaim. Már a sírás határán voltam amikor Perrie lépett be szobába. Megfogta a vállamat hátulról mire összerezzentem.
- Nyugi csak én vagyok - mondta mosolyogva. Ekkor a kapcsi nő is bejött és visítva elmondta hogy ezeket a ruhákat föl kell vegyük most majd kiment. Egyből nekiálltunk öltözködni mind a ketten. Nem zavarta egyikőnket sem a másik jelenléte. Amikor sikerült átöltöznünk odaléptem a falon lévő tükörhöz. Úgy néztem ki mint egy papagáj csak két színben. Odaállt mellém Perrie is. Gyönyörű volt. Neki nagyon jól álltak ezen a színek. Ekkor a kapitóliumi nő ismét bejött majd visítva kezdett el beszélni.
- Úr isten! De aranyosak vagytok így együtt. Olyanok vagytok mint akiket az ég is egymásnak teremtett. - Gyorsan belenéztem ismét a tükörbe majd megállapítottam hogy a színek tényleg stimmelnek. - De most már menni kell - mondta és kiterelt minket a társalgóba. Az ajtón ablak volt és így kiláttunk rajta. Egyszer csak megjelent rengeteg színes ember. Csak integettek és boldogan mosolyogtak ránk. A filmből tudtam, hogy most mit kell csinálni így odaálltam az ablakhoz elkezdtem mosolyogni és integetni. Perrie is odajött majd a vonat megállt és az ajtó kinyílt. 2 békeőr ment előttünk utánunk pedig a kapitóliumi nő majd ismét 2 békeőr. Ahogy mentünk a tömeg egyre színesebb lett és én kezdtem elszédülni. Szerencsére beértünk a kiképzőközpontba ahol a szállásunk is volt. a 4 békeőr beterelt minket egy liftbe majd az idevalósi nő megnyomta az egyes gombot. A lift ajtaja bezárult és elindultunk fölfelé. Egy perc sem telt el és már meg is állt a lift majd kinyíltak az ajtók. A Szállás minden eddig látott szállodát felülmúlt. A berendezés színes volt (talán egy kicsit túlságosan is) Képek díszítették a falakat és a bútorok ízlésesen voltak elrendezve. Nem volt túlzsúfolva és ez nagyon jó volt. Gyorsan mindegyikőnk körbeszaladt és föltérképezte a terepet. Az én szobám Perrieé mellett volt. Amint beléptünk az ajtón balra egy óriási ablak volt. Az ablak mellet egy kicsivel arrébb a túlsó falnak nekitolva egy francia ágy . Az ágyal szemben a fal mellett pedíg volt egy oltári nagy ruhásszekrény. Odaléptem az ágyhoz és leültem rá. Kényelmesnek találltam így eldőltem rajta. Ahogy ott feküdtem elgondolkodtam azon ami eddig történt. A magyarországi megérkezés, a lány, a sok holttest, az aratás, a vonat, a rémálom ami lehet, hogy nem is rémálom volt és most a szállás. Minden olyan hihetetlen. Az egyetlen jó dolog az egészben már csak az lenne ha ez egész egy rémálom lenne. De olyan valóságos. Ma lesz a bevonulás. Akkor ma fognak minket vinni a stylistokhoz is. nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen ruhát fogunk kapni és persze a többieké is érdekel. De ha ma van a bevonulás akkor holnap kér a kiképzőben leszünk és 3 nap múlva meg már nagyban egymást fogjuk gyilkolászni.Ezt nem akarom. Ezt senki nem akarta. De mi lesz ha...... A gondolatmenetemet a kapitóliumi nő visító hangja szakította félbe.
- Gyerünk gyerünk nem heverészni jöttünk - mondta miközben tapsolt kettőt sürgetés képen. - a sminkes a fodrász és a stylist már vár.
- Nyugi csak én vagyok - mondta mosolyogva. Ekkor a kapcsi nő is bejött és visítva elmondta hogy ezeket a ruhákat föl kell vegyük most majd kiment. Egyből nekiálltunk öltözködni mind a ketten. Nem zavarta egyikőnket sem a másik jelenléte. Amikor sikerült átöltöznünk odaléptem a falon lévő tükörhöz. Úgy néztem ki mint egy papagáj csak két színben. Odaállt mellém Perrie is. Gyönyörű volt. Neki nagyon jól álltak ezen a színek. Ekkor a kapitóliumi nő ismét bejött majd visítva kezdett el beszélni.
- Úr isten! De aranyosak vagytok így együtt. Olyanok vagytok mint akiket az ég is egymásnak teremtett. - Gyorsan belenéztem ismét a tükörbe majd megállapítottam hogy a színek tényleg stimmelnek. - De most már menni kell - mondta és kiterelt minket a társalgóba. Az ajtón ablak volt és így kiláttunk rajta. Egyszer csak megjelent rengeteg színes ember. Csak integettek és boldogan mosolyogtak ránk. A filmből tudtam, hogy most mit kell csinálni így odaálltam az ablakhoz elkezdtem mosolyogni és integetni. Perrie is odajött majd a vonat megállt és az ajtó kinyílt. 2 békeőr ment előttünk utánunk pedig a kapitóliumi nő majd ismét 2 békeőr. Ahogy mentünk a tömeg egyre színesebb lett és én kezdtem elszédülni. Szerencsére beértünk a kiképzőközpontba ahol a szállásunk is volt. a 4 békeőr beterelt minket egy liftbe majd az idevalósi nő megnyomta az egyes gombot. A lift ajtaja bezárult és elindultunk fölfelé. Egy perc sem telt el és már meg is állt a lift majd kinyíltak az ajtók. A Szállás minden eddig látott szállodát felülmúlt. A berendezés színes volt (talán egy kicsit túlságosan is) Képek díszítették a falakat és a bútorok ízlésesen voltak elrendezve. Nem volt túlzsúfolva és ez nagyon jó volt. Gyorsan mindegyikőnk körbeszaladt és föltérképezte a terepet. Az én szobám Perrieé mellett volt. Amint beléptünk az ajtón balra egy óriási ablak volt. Az ablak mellet egy kicsivel arrébb a túlsó falnak nekitolva egy francia ágy . Az ágyal szemben a fal mellett pedíg volt egy oltári nagy ruhásszekrény. Odaléptem az ágyhoz és leültem rá. Kényelmesnek találltam így eldőltem rajta. Ahogy ott feküdtem elgondolkodtam azon ami eddig történt. A magyarországi megérkezés, a lány, a sok holttest, az aratás, a vonat, a rémálom ami lehet, hogy nem is rémálom volt és most a szállás. Minden olyan hihetetlen. Az egyetlen jó dolog az egészben már csak az lenne ha ez egész egy rémálom lenne. De olyan valóságos. Ma lesz a bevonulás. Akkor ma fognak minket vinni a stylistokhoz is. nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen ruhát fogunk kapni és persze a többieké is érdekel. De ha ma van a bevonulás akkor holnap kér a kiképzőben leszünk és 3 nap múlva meg már nagyban egymást fogjuk gyilkolászni.Ezt nem akarom. Ezt senki nem akarta. De mi lesz ha...... A gondolatmenetemet a kapitóliumi nő visító hangja szakította félbe.
- Gyerünk gyerünk nem heverészni jöttünk - mondta miközben tapsolt kettőt sürgetés képen. - a sminkes a fodrász és a stylist már vár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése