Újra itt!

Sziasztok! csak közölni szeretném veletek hogy úgy néz ki hogy kicsit kihevertem Zayn távozását és így újult erővel folytatom tovább a blogom írását. Remélem olvasni fogjátok és tetszenek majd a részek. Még egyszer bocsánat hogy bezártam egy kis időre. :*

ZÁRÁS!

Sziasztok!
Nagyon sajnálom de én nem tudom tovább írni a blogot... Lehet hogy olyan néhány hónap múlva folytatom de most biztos hogy egy darabig nem. Nagyon sajnálom.

Chapter 6.

Gyakorlás

-Jó reggelt, jó reggelt! - jött be mosolyogva a szobámba Aggie majd kihúzta a függönyt, ami nem is volt igazából függöny, ugyan is csak meg kellett nyomni egy gombot az ablak mellett és a sötétség eltűnt az ablakról. Nyöszörögve húztam a fejemre a takarót nemtetszésem jeleként. Ez az állapot nem tartott nagyon sokáig ugyan is Aggie lerántotta rólam a takarót. Erre való reakcióból összegömbölyödtem az ágyon és magamhoz szorítottam a lábamat, hogy minél kevesebb helyen érjen a kissé hideg levegő.

-Gyerünk fölkelni Perrie már rég reggelizik - mondta majd odadobta a gyakorló ruhát az ágyamra azzal a célzattal hogy vegyem föl. - Ha kész vagy akkor gyere ki te is enni. - mondta majd kiment a szobámból. A reggeli szó hallatán megkordult a gyomrom. Kikászálódtam az ágyból és odaálltam a ruha elé ami az ágyamon hevert. Egy testre simuló zöld terepszínű kezeslábas volt. Ujja nemvolt így az egész karom kilógott belőle amikor fölvettem. Megnéztem magam a tükörben ami a falon volt és megállapítottam, hogy nem annyira rossz csak ne lenne ennyire testre simuló. Kicsit még megigazítottam a hajamat majd kimentem a nappali, étkező, konyha szobába. A többiek már ettek így én is leültem közéjük. Az asztal be volt terítve jobbnál jobb finomságokkal. Gyorsan neki álltam enni mert már elég éhes voltam. Tagnap nem nagyon ettem. Amikor befejeztük az evést Aggie azt mondta, hogy menjünk el fogat mosni meg WC-re aztán le kell mennünk a gyakorló terembe. Meg is tettük amire kért minket. Szerencsére volt minden szobához külön fürdőszoba így nem kellett egymásra várnunk. Miután végzett mindegyikőnk a dolgával a lift előtt találkoztunk. Megnyomtuk a gombot és vártunk, hogy megérkezzen. Eszembe jutott hogy ma még azt sem mondtuk hogy 'reggelt így megtettem. Perrie visszaköszönt és folytattuk az utunkat a -1. szintre. Kinyílt a liftajtó és a gyakorló teremben találtuk magunkat. Már mindenki itt volt ahogy elnéztem. A játékmester és még pár ember ott ült egy kicsit feljebb. Nem lehetett volna megközelíteni őket ugyan is erőtér védte őket gondolom azóta hogy Katniss belőtt oda nyíllal. Na mind egy elindultam. Tudtam hogy kell találnom majd egy fegyvert amivel harcolok így gondoltam kipróbálom az első fegyvert ami szembe jön velem. Elsétáltam néhány versenyző mellett és láttam hogy mindegyik csak próbálkozik. Nincsenek hivatásosak???? Ez nagyon furcsa. Perrie leállt a baltánál és kipróbálta hogy hogy tudja használni. Egész ügyesen ment neki nem volt az a kifejezett ügyetlen lány. A szigonyoknál megtaláltam Louis és Harryt ahogy gyakorolnak. Nekik is sikerült rátapintani a lényegre. Liamot a tűzrakó helynél találtam meg. Gondoltam hogy ő inkább a túlélésre fog menni nem igazán a gyilkolásra. Zayn a mérgező növényeket tanulmányozta egy óriási táblázaton. Csak egy fegyver volt üres amit senki nem használt. A nyíl. Csodálkoztam is. Eszembe jutott hogy én egy időben hobbiból nyilaztam. Oda is mentem és elemeltem az íjat meg egy nyilat. Jó messze volt elhelyezve egy ember alakú céltábla. alíg láttam el odáig. Rá kellett állni egy kis kockára és onnan kellett lőni. Amikor a játékmester meglátta hogy melyik fegyverrel próbálkozom följebb ült a székén és oldalba bökte a mellette ülő embert. A többiek is mozdulatlanná dermedtek. Nem értettem hogy miért. Nem is érdekelt. Gondoltam majd most megmutatom hogy nem vagyok az a kis cuki fiú. Amint ráálltam a kockára elkezdtek mozogni a bábuk. A nyíl vesszőt az idegbe akasztottam majd megfeszítettem azt. Célba vettem a legtávolabbi bábut és lőttem. Telibe találtam a közepét. Szereztem még nyilakat és folytattam a lövést. Mindegyik betalált a közepébe. Egy idő után egyre gyorsabban mozogtak a bábuk és fegyverek kezdtek el felém repülni. Az összes fegyver elől kitértem és eltaláltam az összes bábút. Nyúltam volna az utolsó nyílért de nem volt. Elfogyott. Láttam hogy hegyes az íjnak a vége így megfogtam az íjat és elhajítottam. telibe találtam vele az utolsó bábút is. Hulla csönd töltötte be a termet. Mindenki engem figyelt. Egyszer csak a fő játékmester fölállt és elkezdett tapsolni. A többi néző is tapsolni kezdett majd a fő játékmester megszólalt.
- Az íjjal senki nem próbálkozott azóta mióta Ketniss Everdeent megöltük és a lázadást levertük. De úgy látom hogy megvan a következő nagy íjjászunk.
Mindenkiben megfagyott még a vér is. Úgy láttam félnek tőlem. Ezt nem akartam. Én csak meg akartam mutatni hogy nem vagyok nyámnyila. A gyakorlás további részét tűzgyújtással, csapdaállítással és növény felismeréssel töltöttem. Senki nem mert odajönni hozzám. A srácok is csak gyakoroltam magukban. Az íjjász gyakorló hely üres maradt továbbra is. Már egész jól ment az életben maradási stratégiák. Az elkövetkező 2 nap ugyan így telt. Tűzgyújtás, növény válogatás, csapdaállítás...stb. Elérkezett a pillanat. Az összes kiválasztott egy szobában ült és vártuk hogy a nevünket mondják. Az első Perrie volt. Amikor behívták még odasúgta nekem hogy szorít nekem ugyan is ide már nem jött vissza utána. Én is sok szerencsét kívántam neki majd elment. 10 perc múlva megint megszólalt a hangosbemondó. "Niall Horan" hallottam mire fölálltam a helyemről. Kimentem egy ajtón ami egy folyosóra vezetett. Rövid volt de volt benne 2 kanyar is. Amikor a végére értem egy rácsos ajtó volt előttem ami ahogy közelebb értem hozzá elment oldalra előttem. Beléptem rajta és egy nagy teremben találtam magamat. Egy íj volt ott meg egy pár nyíl. a játékmester és a társai ugyan ott ültek mint eddig. Odaálltam eléjük majd mondták hogy 10 percem van megmutatni mit tudok. Odaálltam a szokásos kockára a kezemben az íjjal és a hátamon a tegezzel amiben voltak a nyílvesszők. Nem voltak bábuk csodálkoztam is de gondoltam hogy mi lesz. Be is jött az ötletem. Lézersugarak narancssárga mozgó embereket formáztak melyek rám támadtak. Elkezdtem szorgosan irtani őket a nyílvesszőimmel de minő furcsaság már megint elfogytak idő előtt. Megvártam míg közelebb érnek hozzám és leszúrtam őket az íjjal. volt vagy 3 ilyen "ember" majd elfogytak. Szerencse ugyan is már kezdett elegem lenni abból hogy le kell őket szúrnom nyílvessző hiányában. Leszálltam a kockáról és leraktam az íjat meg a tegezt a hátamról. Majd megálltam előttük.
-Rendben elmehet! - mondta a fő játékmester majd a terem túloldalán lévő ajtóra mutatott. Elindultam egy szó nélkül az ajtó felé majd eszembe jutott valami. Valami olyasmit kéne csinálnom amitől emlékezni fognak rám. Megálltam menet közben lehajtott fejjel. Tudtam, hogy ha nem megyek ki akkor békeőrök jönnek be hogy kihurcoljanak. Visszafordultam és láttam egy elvesztett nyílvesszőt odamentem és fölvettem majd az ijjat is és megfordultam. Ahogy sejtettem már jött is felém a 2 békeőr. Az idegbe akasztottam a nyílvesszőt majd kilőttem. Tudtam hogy hol van a páncéljuknak a gyenge pontja, a nyakuknál. Telibe találtam az egyik békeőr nyakát amelyik azonnal el is vérzett. Elkezdtem a másik felé szaladni majd egy ügyes mozdulattal leütöttem a fejétől a sisakot és azzal a mozdulattal beleállítottam a fejébe az íjjat. Amikor az is elesett a játékmester felé fordultam meghajoltam majd emelt fővel kimentem az ajtón amin eredetileg is kellett. 

Chapter 5.

Bevonulás

Fölkeltem az ágyról és kimentem az ajtón. Egy avox várt minket a nappaliban Perrievel követtük és a liftel lementünk a -1. szintre. Leértünk és kinyílt előttünk a lift ajtaja. Az avoxot követtük aki elvezetett minket egy olyan terembe mint egy boncterem. Mi voltunk az elsők így nem volt még ott senki. Megmutatta, hogy melyik 2 beugró lesz a miénk majd elment. Megbeszéltük, hogy melyikőnk melyiket választja majd odaültünk az asztalra ami olyan volt mint egy nagyra nőtt fémtálca. Ahogy ott ültem végiggondoltam, hogy az elkövetkező 2 órában mi is fog velem történni. Először is lemosnak meg minden szutyok aztán a stylist a bevonuló ruhámat megcsinálja. Kb ez lesz 2 óra, és még utána fog jönni a bevonulás. Amikor ezt végiggondoltam mintha csak szóltam volna, hogy végeztem megjelent 3 színes emberke. 2 nő és egy pasi. Az egyik nő megszólalt. Vetkőzz le. A szemeim kikerekedtek. Hogy mi???? Itt így mindenki előtt???? És teljesen????? Kicsit eltorzult fejjel elkezdtem szépen lassan vetkőzni. Lerúgtam a cipőm majd levettem a zakóm is. Az ingemet is lekaptam majd a gatyám is. Ott álltam egy szál alsógatyában és a 3 ember csak nézett rám. Hogy mehet Harrynak ilyen könnyen a vetkőzés??? Ez nem lehet igaz. Az egyik csaj látta a zavaromat és nekem hajított egy szoknya szerű valamit ami konkrétan egy kék átlátszó anyag volt a derekában egy madzaggal. Fölvettem és levettem az alsómat is. elég rosszul éreztem magam. Feküdj föl az asztalra. Mondta a másik nő és én engedelmesen megtettem amit kért. Elkezdtek lemosni.

***

Amikor végeztek nekem dobtak egy ugyan olyan kék hálóinget mint a kis "szoknya" úgy megörültem neki mint ha még sosem láttam volna ruhát. Azonnal fölvettem és egyből jobban éreztem magam. Itt várj amíg megérkezik a stylist. Mondta az egyik színes emberke majd eltűntek. Ahogy ott üldögéltem jól megnéztem mindent ami körülöttem volt. Gyanta, különböző ápolószerek, sminkek, szappan, tálak, víz, egy zuhany rózsa és még sok más különös dolog. Ekkor belépett a szobába egy igen csinos lány. Nem volt annyira agyonsminkelve mint a többi kapitóliumi de azért rajta is volt rendesen vakolat.
- Szia! Az én nevem Aggie. Én leszek a stylisztod. Megpróbálok veled egy olyan ruhát kitalálni a bevonulásra amire sokan emlékezni fognak. - A mondat végén kacsintott egyet ami nekem nagyon szimpatikussá tette a lányt. - De most gyere méretet vesznek az emberek és közben ötletelünk.
Lepattantam az asztalról és elindultam a lány után. Hosszú folyosókon mentünk keresztül mire bejutottunk egy terembe ahogy már állt egy próbababa. Azon kívül még volt a teremben egy tábla amire lehetett rajzolni egy bizonyos tollal és cetliket lehetett csinálni a rajzokból és egy smink asztal tükörrel meg mindennel.
-Szóval te ugye az első körzetből jöttél. Ugye ott a luxus cikkek gyártása megy így én arra gondoltam hogy ugyan úgy arany színű lesz a ruha mint általában. Most ez nagyon jó lesz mivel a körzettársadnak és neked is szőke hajatok van. Arra gondoltam, hogy mi lenne ha a ruhátokból csillám hullana?
-Az biztos jól nézne ki csak nem fogunk úgy kinézni mint a csillámpónik? - mondtam aggodalmas arckifejezéssel. - ezen a beszólásomon egy jót kacagott majd megszólalt miközben a nevetés közben kigördült könnyeit törölgette.
-Mondasz valamit és most így belegondolva igazad is van. Akkor ezt a tervet elvetettük. Neked lenne valami ötleted?
-Nem igazán, csak azt tudom hogy valami ütős legyen.......
Csend telepedett ránk és közben beléptek a szobába a méretvevők. Össze vissza méregettek mérőszalagokkal.
-ESZEMBE JUTOTT VALAMI!-mondtam csillogó szemekkel.
-Na mondjad hallgatlak mert nekem speciel csak kósza elvetésre váró ötleteim vannak.
-Mi lenne akkor hogy ha meglenne ugyan úgy az arany színű ruha csak nem csillogna az egész hanem nekem csak a mellény. És ami a legérdekesebb lenne az egészben az ez lenne hogy angyal szárnyaink lennének amik az elején nem látszódnak hanem majd ha megnyom az egyikőnk egy gombot akkor "kinyílnak". - Erre a stylist nem mondott semmit hanem lerajzolta a táblára ami megmaradt neki ebből. Amikor elkészült a rajz én csak ámultam mert jobban nézett ki mint az elképzeléseimben.
- TÖKÉLELTES!! - mondta majd kiszaladt a szobából. Pér perc múlva egy csomó színes emberke kíséretében jött vissza - Oké ti ketten csináljátok meg a sminkjét meg a hajával kezdjetek valamit, ti pedig sürgősen csináljátok meg a ruhát - mutogatott az emberekre miközben osztotta ki a parancsokat. A két emberke leöltetett a sminkes asztalhoz és elkezdtek munkálkodni.

***

-Kész! - mondta az egyikük mire én kinyitottam a szemem. Hálát adtam ez égieknek ugyan is nem raktak rám olyan vastag vakolatot. Enyhén ki voltam sminkelve és a hajam szokásosan az égnek állt és CSILLOGOTT. Mintha szőkébb is lett volna mint eddig volt de az egy elenyésző probléma volt most. A két ember elszaladt és Aggie belépett.
-Úr isten ha már nem lenne barátom most tuti rád ugranék - mondta mire egy jót nevettünk. - Na de gyere itt van a ruha.
Átmentünk egy szobával arrébb és tényleg ott volt. Nekem nagyon tetszett. Kíváncsi vagyok Perrieé milyen lesz. Fölvettem az enyémet majd Aggie elmagyarázta hogy mikor kell megnyomnom a gombot ami egy kis távirányítón volt a kezemben. Amikor vége lett az eligazításnak a fejembe nyomott valamit ami hasonlított egy glóriához majd kimentünk az előtérbe ahol a lovasszekerek voltak. gyorsan körülnéztem hogy meglátok e valakit aki nekem fontos. Jobbra fordultam éppen amikor a hátam mögül egy nagy lökés érkezett amitől majdnem felborultam.
-Niall hallottam meg Louis kisgyerekes hangját. Lemászott a hátamról így megtudtam fordulni. A nadrágja barna volt és fatörzs mintás mintás. Felsője nem volt csak be volt kenve valami barna szarral mitől barna lett. A haja pedig..................hét zöld volt. elég érdekesen nézett ki szegény.
-A többieket nem láttad? - erre ő csak szomorúan ingatta a fejét. Még beszéltünk egy pár szót majd egy farmernadrágos kockás inges árnyat láttunk becsapódni közénk.
-Zayn!!! - mondtuk mind ketten egyszerre. Csak öleltük egymást és nem is akartunk többet. Egyszer csak Louis elengedett minket és elfordult. Csak valami nagyon nyálas hangot hallottunk és már tudtuk is Zaynnal hogy megérkezett Hazz is. Amint elváltak egymás szájától odajött és minket is megölelt. Neki egész normális volt a ruhája. Sima nadrág meg zakó csak olyan szinten csillogott ezüstben hogy az nem igaz. Amikor abbahagytuk az ölelkezést hagytuk hogy had enyelegjenek Louval. Nem kellett sokat várni és belépett Liam is körünkbe. Szorosan ölelt minket majd sikeresen elengedett. A ruhája olyan volt mintha sok fogaskerék lenne rajta. Beszélgettünk meg megvitattuk hogy mit is fogunk csinálni ha már az arénában leszünk. Egyszer csak egy angyali hang zavarta meg a beszélgetésünket.
-Sziasztok! - köszönt Perrie. A ruhája olyan csodálatos volt hogy az nem igaz.

A többieknek leesett az álla. Ekkor oda jött Aggie.

-Niall, Perrie itt az idő. - tudtuk hogy ez mit jelent. Elbúcsúztunk. És fölszálltunk a legelső kocsira. " fekete ló húzta és fehér rózsákkal volt a korlátja körberakva. Megkapaszkodtunk és megszólalt Panem himnusza. Elindultak a lovak. Kiértünk a kis gyülekezőhelyről és a fénytől eleinte nem láttam semmit. Nagy tapsvihar fogadta a versenyzőket. Amikor körülbelül az indulási hely és a célállomás között voltunk megnyomtam a kezemben lévő kis gombot aminek következtében az angyalszárnyak kibontakoztak mindkettőnk hátán. Olyan élethő volt hogy azt hittem akár még repülni is tudnánk vele. Egy pár pillanatra néma csönd lett a nézőtéren majd még az eddiginél is hangosabb taps és ujjongás következett. Amikor odaértünk a végére az egyenes szakasznak egy kis "porondon" körbementek háromszor a szekerek majd megálltak. Amikor fölnéztem azt hittem leájulok a helyemről. Az elnök még mindig ugyan az volt aki 25 évvel ezelőtt már igen csak benne volt a nyugdíjas korban. Snow elnök..... Tudhattam volna, hogy ő ilyen elmebeteg, hogy Panemen kívülről hozat "játékosokat". Mondott egy szép hosszú beszédet majd a szekerekkel együtt kimentünk a kijáraton. Amikor megálltak a lovak gyorsan lepattantunk és Aggiet megöleltünk aki már itt várt minket. 

-Csodálatosak voltatok. - mondta elfúló hangon majd elengedett minket. - Holnap kezdődnek a gyakorlások 3 nap múlva pedig az interjú és utána az aréna. Próbáljatok meg szövetségeseket keresni a 3 nap gyakorláson. - erre csak bólintottunk. Próbáltam megkeresni a szememmel a többieket de nem láttam őket sehol így elindultunk vissza a szállásunkra. Amikor visszaértünk gyorsan lefürödtünk majd lefeküdtünk aludni. Holnap nehéz nap vár ránk.