Chapter 3.

A vonat út

Ez a mondat nagyon meghökkentett engem. Azt hittem, hogy az első körzetben önként jelentkeznek a "játékosok" de ezek szerint nem. Hmm ez a 100. éhezők viadala. Akkor ez most a 4. nagy mészárlás???????? Ha a könyv meg a film igaz volt akkor igen. Akkor ezért vagyunk itt? Mert az elnök kiszemelt minket magának és kitalálta, hogy most kívülről hoz be teljesen felkészületlen, tapasztalatlan és ismeretlen embereket???? mi leszünk a díszvendégek? Ezt nem akartam elhinni. Hogy lehet valaki ilyen kegyetlen? A gyűlöletes gondolatmenetemből a kapitóliumi nő hangja rántott vissza.

- És ők lennének az idei év szerencsés versenyzői - Mondta majd ránk mutatott. - Perrie Edwards és Niall Horan. Boldog viadalt! És sose hagyjon el benneteket a remény!

A szavai visszhangoztak a fülemben. Hogy kerültem én ide? Én nem leszek képes embereket ölni. És ekkor esett le nekem valami nagyon fontos. Ha én itt vagyok akkor a többiek másik körzetben vannak ugyan így és akkor az arénában egymás ellen kell küzdenünk. Képtelenek leszünk egymást megölni, hiszen majdnem olyanok vagyunk mint a testvérek. Ekkor Elindultunk hátrafelé és bementünk a főépület ajtaján. A túlsminkelt nő olyan gyorsan tipegett előttünk a magassarkújában hogy majdnem kocognom kellett, hogy utolérjem. Gyorsan átszaladtunk az épületen és annak a háta mögött lévő vonat állomásra mentünk.

- Tudod, hogy most mi lesz? - kérdezte mellettem Perrie (asszem így hívják)

- Nem teljesen. Elmagyaráznád? - kértem tőle barátságosan.

- Persze - mosolygott rám. - most megvárjuk a vonatot ami a 11. körzetből jön és fölszállunk rá a többi "szerencsés" (ennél a szónál kis idézőjeleket rajzolta a levegőbe) kiválasztott mellé és elmegyünk a kapitóliumba. Mivel ugye mi az első körzetben vagyunk ezért nekünk nincs több megálló de a többiek minden körzetben megállnak így a 11. körzetben például előbb van az aratás 2 nappal, hogy a vonat ideérjen.

- Á rendben. Most már értem nagyon köszönöm.

-Nincs mit - mondta és rám mosolygott. - nézd már jön is! - mondta és a hátam mögé mutatott a sínekre ahol közeledett egy szürke csillogó fémből készült vonat. teljesen úgy nézett ki mint a filmben. Megállt előttünk. Először a kapitóliumi nő szállt be aztán mi majd egy békeőr utánunk. Amint beléptünk töménytelen gazdagság fogadott minket. A csilár minden egyes centimétere gyémántból volt, az asztal tele töménytelen mennyiségű kajával, gyönyörű fotelok és kanapék, és szintén gyönyörű képek díszítették a falakat. Ekkor az ajtón a többi körzet kiválasztottai léptek be párosával. a 2. körzetből 2 elszánt kinézetű kb 15 éves. A 3. körzetből egy lány és........LIAM!!!! El sem hittem hogy újra látom. Egyből a nyakamba ugrott és szorosan megölelt. Még ki sem tudtam bontakozni az öleléséből amikor az 5. körzet kiválasztottai között be nem lépett az ajtón Harry. Ő is egyből odaszaladt hozzánk. Láttam hogy sírástól duzzadt a szeme így nem is faggattam csak öleltem. Ekkor Lou is belépett a szobába mint favágó vagyis a 7. körzet fiú kiválasztottja. Egyből Harry nyakába borult. Hazz olyan sebességgel kapcsolt, hogy az hihetetlen. Pillanatok alatt már az ölében tartotta. Már csak Zayn hiányzott a csapatból. Ő mint 11. körzetes lépett be a szobába és őt is szorosan átöleltünk. Nem akartunk hinni a szemünknek hogy látjuk egymást. 

- Rendben akkor most mindenki körzetekre bomlik és elmegy a neki kialakított lakrészbe - Harsogta egy férfi aki már a vonaton volt amikor mi megjöttünk. Úgy láttam senki nem akart ellenkezni így kibontakoztunk az ölelésből és elbúcsúztunk. Én itt maradtam ugyan is az első kocsiban voltunk. Perrie rám nézett majd egy teljesen egyszerű kérdést tett fel amire a válasz is egyszerű lett volna ha nem ilyen helyzetben vagyunk.

- Ők a többi elhurcolt kívül álló?

Ez a mondat engem úgy megérintett hogy éreztem ahogy a szívem összeszorul. Ezek a szavak olyan idegenek voltak nekem. Még sosem beszéltek rólunk külön külön. Nagyon rossz érzés volt. És a tudat, hogy valószínűleg mind meghalunk még rosszabbá tette.

- Igen. - mondtam majd lehajtottam a fejem.

- Sajnálom - mondta. Éreztem a hangjában, hogy ezt nem csak udvariassági formulaként tette hozzá a beszélgetéshez hanem tényleg így gondolja. Odalépett mellém és nyugtatólag megsimogatta a hátam. mi tagadás nagyon jól esett. 

- Na gyere menyünk lefeküdni. Azt mondták nekünk amikor te még nem jöttél meg, hogy a vonaton jó lesz aludni ugyan is amint odaértünk elkezdenek minket a felvonulásra készíteni ami elég fárasztó lesz. - csak bólintottam és utána mentem. Amint odaértünk bementünk egy ajtón ahol a szoba 2 oldalán volt 1-1 ágy. gyorsan bele is feküdtem. Nagyon kényelmes volt így el is nyomott hamar az álom.

***

Egyszer csak arra ébredtem hogy valaminek nagyon nagy hangja van, a vonat megrázkódik majd hirtelen megáll. Hirtelen fölültem az ágyban és átnéztem a túloldalra. Perrie édesen aludt. Valószínűleg álmodok mondtam magamnak és visszafeküdtem aludni. Szerencsére gyorsan sikerült is.