2015. február 13., péntek

Chapter 1.

A borzasztó utazás


*Niall szemszöge*
-NIALL RAKD MÁR LE AZT A KONZOLT!!!! - üvöltött Louis - MÁS IS JÁTSZANA!
-Jó rendben mindjárt csak ezt a pályát még végig játszom-üvöltöttem át a busz másik végébe ugyan is turnéztunk és busszal jártuk a világot. Most éppen Magyarországra jöttünk. Kíváncsi vagyok milyen lesz. Itt még sosem voltunk.
-BEFEJEZTED MÁR????? - üvöltött Louis de már Harry is ott állt mellette és ő is elég mérgesnek látszott.
-NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE!!!!! Most nézd meg mit csináltál???? Úgy megijesztettél hogy miattad leestem és meghaltam - tettettem duzzogást miközben ledobtam a konzolt az asztalra - jöhettek úgy is elrontottátok már a játékom
-Nyugi ez csak egy játék. - ült le mellém Liam és simogatni kezdte a hátam.
-Nem vagyok ideges - mondtam, lelöktem Liam kezét a hátamról és fölálltam. Elmentem az "ágyakhoz" és lefeküdtem az enyémre. Még egy kicsit nyomogattam a telefonom aztán elaludtam. Arra ébredtem hogy a Busz megállt és a srácok kiabálnak hogy megjöttünk. Egyből kipattantam az ágyból és a fiúk után szaladtam. Amint kiléptem a tömeg nagyon megdöbbentett. Még egy országban sem láttam ilyen lelkes szurkolótábort. Az összes vagy fehér vagy piros pólóban volt és a piros pólókból kirajzolódott a One Direction felirat. Eszméletlen volt. Amint néztünk és mosolyogva integettünk megláttam pár igen csak furcsán nem a tömegbe illő embert. Fehér páncél volt rajtuk és szintén fehér sisak amitől nem látszódott az arcuk. Nagyon ismerősek voltak nekem, de nem tudtam beazonosítani őket. Zayn oldalba bökött és ez rántott vissza a valóságba. Valószínűleg látta hogy valamit nagyon bambulok és ezért csinálta. Na mindegy. Elindultunk a szálloda felé ahol megszálltunk és csodák csodájára a tömeg szétnyílt lőttünk és minden fan csak mosolygott ránk. Voltak olyanok akik nagyon nem mosolyogtak. Sőt...inkább szomorúan és félve néztek ránk. Nem értettem. Nagyon nem. Közben elértünk a szálloda bejáratához. Ott még mielőtt bementünk volna még hátrafordultunk és én is kezdtem megijedni ugyan is a fehér páncélos emberekből egyre több volt. Mint ha mi sem történt volna mosolyogva integettem és ekkor olyan történt ami mindent megvilágosított. Egy lány bal kezével három ujját a szája elé rakta majd a magasba emelte. Egyből megértettem mi ez. Azok a fehér ruhás emberek a békeőrök az Éhezők viadala című filmből és a rajongók pedig azért voltak szomorúak és azért sajnáltak minket mert már valószínűleg tudták, hogy kik ezek és hogy valamit csinálni akarnak. De mit? ez egy nagyon nagy kérdés. Mit? Amint megláttuk a lány kézmozdulatát a srácokkal összenéztünk. Tudtuk hogy a többiek is tudják mit jelent ez a kézmozdulat mivel együtt láttuk a filmet. Ebben a pillanatban a hátunk mögül 10 békeőr jött ki a hotelből és 10 előlünk a tömegből. Lefogtak minket... A lányt aki a kézmozdulatot csinálta 4 békeőr fogta le és a tömeg közepére vitte. Az emberek hirtelen szétváltak és a kör közepén főbe lőtték a lányt.
-NEEEEEEEEEEEEEEEEEEE! - ordítottam föl miközben könnycseppek gurultak le az arcomon. Ő csak segíteni akart nekünk....szólni hogy itt valami nagyon nagy gáz van, és ezért ezt érdemli??????? Főbe lövést???? Nem akartam elhinni hogy ez történt. Ekkor egy csapat lány és fiú megismételte a kézmozdulatot és még többen csatlakoztak hozzájuk. Nem akartam hogy ez legyen. Ha azt a lányt ezért megölték akkor mi lesz velük??????? Őket is megölik??? Ekkor a tömeg háta mögött mégy vagy 2.000 békeőr jelent meg. Minket a 20 békeőr bevonszolt a szálloda ajtaján és az üveg ajtón keresztül csak annyit láttam hogy a békeőrök lövik az embereket. El hurcibáltak minket egy szobába ahol valami injekciót adtak be nekünk. Fél perc sem telt belé és már mindenem olyan laza volt és majdnem, hogy mozdíthatatlan, hogy csak menni tudtam és gondolkodni. Még a beszéd sem ment. A lövések közben abbamaradtak és minket ismét elkezdtek toloncolni, csak ezúttal azzal a különbséggel, hogy most kifelé és nem befelé az épületből. Amint kiértünk szörnyű látvány fogadott. Emberek mindenütt a földön. Emberek...a rajongóink akik csak nekünk akartak segíteni. A fehér pólójukat egyöntetű pirosra festette a vérük. Borzasztó érzés volt. Borzasztó érzés hogy miattunk haltak meg...miattunk, hogy minket megmentsenek, és ami a legborzasztóbb az egészben az az, hogy nem sikerült megmenteniük. Volt egy nagyon erős gyanúm. Lehetséges, hogy a békeőrök most Panembe visznek minket és valami ürügy alapján mi leszünk a dísz népség az arénában?!?!?! Nagyon reméltem, hogy tévedek de amit a Directionerekkel tettek az sajnos az én gyanúmat igazolja. Közben egy légpárnás hajó szállt le előttünk a tér közepére. Minket behurcoltak és leültettek egy székre majd megint valami injekciót adtak be ami viszont most teljesen kiütött, de nem csak engem hanem a többieket is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése