Egy angyal
A kanapén ültem és a azon gondolkodtam, hogy, hogy tehettem ilyen szörnyűséget. Én soha nem tudnék megölni egy embert sem, de akkor miért tettem? Nagyon nem értem még magamat sem. A fejemet fogtam már és hangosan nyöszörögtem. Ekkor a tévé hangja és Panem himnusza csapta meg a fülemet. Ez szerencsére valamennyire kirángatott az előző gondolkozásomból. "Üdvözlök minden kedves nézőt itt a Kapitólium TV-n" köszönt hangosan Caesar. A filmben amikor néztük a srácokkal nagyon nagyokat tudtunk nevetni az idióta vigyorgásain, de most valahogy nem volt hangulatom nevetni. Minő furcsaság. Elkezdte felvezetni a témát miszerint bejelenti hogy a "szerencsés" kiválasztottaknak hány pontot sikerült összeszedniük. Ahogy ez a bevezető ment megjelent Perrie is. Leült mellém de nem néztünk egymásra. Mindketten meredten néztük a képernyőt. Végre megjelentek a kiválasztottak képei. Az első körzetnél kezdték.
"Perrie Edwards: 3 pont" Amikor ezt meghallottam megállt bennem az ütő. Nem értettem hogy miért kap valaki ilyen kevés pontot. Majd jött a következő ember. Az én képem jelent meg a képernyőn abban a hihetetlenül szar gyakorlóruhába amit azóta már rituálisan el is égettünk Perrievel.
"Niall Horan: 10 pont" Nem hittem a fülemnek azt hittem, hogy halucinálok vagy csak szimplán képzelődök, de nem. A képernyőn ott forgott a tízes szám. Ez lehetetlen, hogy kaphattam én tíz pontot? Én a kis Niall Horan aki csak az énekléshez ért majdnem, hogy. A hallásom nem igazán remekelt egy pár percig mintha enyhén megszűnt volna körülöttem a világ. Csak a számokat hallottam. "4, 2, 3" Egyszer csak egy ismerős nevet hallok mire felkapom a fejem.
"Liam Payn: 2 pont" Megmernék rá esküdni hogy a szívem kihagyott egy ütemet. Liam 2 pontot kapott?? Most így visszaemlékezve semmilyen fegyvert nem láttam a gyakorláson a kezébe. Biztos ez is besegített hogy ilyen kevés pontja lett. Remélem szerencsésen túléli az arénát. Ismét három ismeretlen kiválasztott következett akik szintén nagyon kevés pontot kaptak. Majd jött Harry.
"Harry Styles: 5 pont" Egész sok pontot kapott úgy néz ki, hogy itt is bejön a göndör feje a népnek. Nem nagyon féltettem úgy láttam a gyakorláson egész jól sikerült megtanulnia használni a lándzsát. Már csak abban tudtam reménykedni hogy megvédi Louist. És megint három ismeretlen kiválasztott következett akik szintén nagyon kevés pontot kaptak. talán egy kettőt. Most jött Louis azzal a cuki favágó fejével.
"Louis Tomlinson: 4 pont" Na ezen viszont csodálkoztam. Láttam hogy próbálgatja a késeket de nem túl nagy sikerrel. Remélem megvédik egymást Harryval. Már csak egy "testvérünk" hiányzott. Zayn. Ő 11. körzetes úgy, hogy egy jó pár ember lement amíg ő sorra került. Senkinek nem ment a pontszámuk 5 fölé. Nagyon kevés volt. Nem is értettem. Itt valami nagyon bűzlött. Nincsenek hivatásosak, ilyen kevés pontszámokat kapnak az emberek, senki nem használja az íjat mint fegyvert. Tuti köze van a lázadáshoz. Még nem tudom, hogy hogyan de majd csak rájövök. Nem is volt időm túl sokat gondolkodni ugyan is Ceasar elkezdte mondani az utolsó kiválasztott előtti szövegét. "Rengeteg kiválasztotton túl vagyunk már akik mind elég kevés pontszámmal rendelkeznek. Na de tudjuk meg, hogy az utolsónak mennyi a pontszáma." Itt tartott egy kis hatásszünetet majd megjelent Zayn kedves arca a képernyőn.
"Zayn Malik: 3 pont" Örültem is meg nem is. Legalább nem az övé a legkevesebb. Elköszönt Ceasar egy szokásos mondattal. "És sose hagyjon el benneteket a remény" Majd elsötétült a képernyő. Egy pár percig csak ültünk és próbáltuk feldolgozni a történteket. Ültem és bámultam magam elé. Egyszer csak két kar ölelt át. Perrie volt. Nem mondott semmit nem is kellett. Tudtam, hogy mire gondol. Csak ölelt és ez neki pont elég volt. Elkezdtek folyni a könnyei mire megmozdultam. Szembefordultam vele. A feje le volt hajtva. Az álla alá nyúltam és gyengéden felemeltem a fejét.
-Emeld fel a fejed hercegnő mert leesik a koronád. - Ez a lehető legkedvesebb hangon mondtam. Perrienek mint ha egy apró mosoly jelent volna meg az arcán és a szemembe nézett. Elengedtem az állát majd a kezemmel letöröltem a könnyeit. - Most pedig elmegyünk az interjúra (amire amúgy is muszáj lenne) és olyan aranyosan fogsz rájuk nézni, hogy elalélnak. És van még egy fontos dolog. MOSOLYOGJ! Olyan gyönyörű a mosolyod hogy tuti dobnak egy hátast ha meglátják. - ezen mosolyogtunk egy jót bólintott majd elment a fürdőbe arcot mosni. Én itt maradtam és bámultam tovább a falat. Egyszer csak meghallottam a stylistunk hangját ahogy ordít az ajtóból, hogy menjünk mert készülődni kell az interjúra. Fölálltam a kanapéról és odamentem hozzá. Oda ért Perrie is. Rámosolyogtam mire ő visszamosolygott.
Ott álltunk teljes harci díszben a színpad mögött sorban mint a libák. Perrie már bent volt és Ceasaral beszélgetett. Megfogadta a tanácsom. Mosolygott kedves volt és elbűvölő. Imádta őt a közönség. Ujjongattak és hasonlók. És akkor előjött a várva várt fiú téma. Kíváncsi voltam, hogy mit mond.
"- Ó Caesar ez most komoly? - kérdezte huncut mosollyal.
- Miért talán titkos szerelem vár otthon?
- Áh dehogy, sőt még a szerelem sem találta meg.
- Egy ilyen szép lányt mint te vétek lenne kihagyni - És ekkor jött az elmaradhatatlan Caesar nevetés.
- Oh köszönöm Caesar de ki kell ábrándítsalak. Tényleg nem vár senki. Viszont.......
- Viszont? - Caesar olyan szemmel nézett rá mint aki menten meghal a kíváncsiságtól.
- Viszont találkoztam egy igazi angyallal.
- Egy angyallal? Perrie ezt most vegyük célzásnak? Ugye nem a körzettársadra gondoltál?
- Caesar én azt mondtam, hogy egy angyal. Egy szóval sem említettem, hogy ismerhetitek. De viszont mondhatok neked egy biztosat.
- Csupa fül vagyok.
- Ez az angyal az arénában is vigyázni fog rám. - a mondat végén egy cuppanós puszit nyomott az arcára. Ekkor felálltak Caesar felemelte a kezét majd elkiáltotta magát.
- Hölgyeim és uraim Perrie Edwards az első körzetből! - Mosolygott majd integetve kijött a színpadról."
Amikor leért szó szerint a karomba ájult. Nem volt jó ötlet ugyan is mennem kellett be.
-AGGIE! - ordítottam a stylistunknak. rögtön ott termett átvette Perriet majd elindultam befele. Még mielőtt beértem volna hátra fordultam és megnéztem, hogy mi újság. Láttam, hogy már magánál van és jól van. Rám mosolygott és én visszamosolyogtam. Beléptem a színpadra. Esküszöm ha nem szoktam volna meg a nagy közönséget akkor most akkora lámpalázam lenne hogy megszólalni sem tudnék.
-Szia Caesar! - köszöntem vidáman a műsorvezetőnek miközben leültem a mellette elhelyezett széken és keresztbe raktam a lábam. - Na mi a mai téma?
-Nananana ilyen magabiztos embert még nem láttam itt a színpadon.
- Hát akkor úgy néz ki én vagyok az első.
- Igen pontosan. Na de térjünk is a témára. Mit gondolsz miért te voltál az egyedüli aki 5 pont fölött kapott? Sőt ráadásul meg kaptad a 10 pontot?
- Hát Caesar, hogy őszinte legyek nem tudom. De úgy látom hogy szeretnek az emberek - ennek a végén egy gyilkos mosolyt lövelltem a tömeg felé.
- Na de Niall tudjuk ám, hogy van valami a tarsolyodban.
- Hát be kell vallanom, hogy az őrangyalom tartotta bennem a lelket és segített engem.
- Úúúúúúú Niall nem mondod hogy neked is van egy angyalod?
- De nekem is van - mosolygok rá.
- És véletlenül nem az első körzetből származik?
- De még az is megtörténhet.
- Na de Niall nem mondod, hogy beleszerettél a körzet társadba.
- Nem, a körzet társamba nem, ugyan is én nem vagyok Panemi ember. Engem úgy hurcoltak be ide az aratás közepére a bandatársaimmal együtt. - Ekkor Caesar oda hajolt a fülemhez és belesúgta hogy most inkább menjek ki mert Snow elnök nem fogja jó néven venni, hogy kiderül a piszkos kis titka.
- Hölgyeim és uraim Niall Horan az 1. körzetből! - magasba emelte a kezem és én mosolyogva kimentem.
Amikor kiértem Perrie ugrott a karjaim közé.....sírva. Nem kérdeztem meg, hogy mi a baj csak öleltem és simogattam a fejét, majd azt suttogtam: Nyugi nem lesz semmi baj. Az őrangyalod vigyáz rád.
"Perrie Edwards: 3 pont" Amikor ezt meghallottam megállt bennem az ütő. Nem értettem hogy miért kap valaki ilyen kevés pontot. Majd jött a következő ember. Az én képem jelent meg a képernyőn abban a hihetetlenül szar gyakorlóruhába amit azóta már rituálisan el is égettünk Perrievel.
"Niall Horan: 10 pont" Nem hittem a fülemnek azt hittem, hogy halucinálok vagy csak szimplán képzelődök, de nem. A képernyőn ott forgott a tízes szám. Ez lehetetlen, hogy kaphattam én tíz pontot? Én a kis Niall Horan aki csak az énekléshez ért majdnem, hogy. A hallásom nem igazán remekelt egy pár percig mintha enyhén megszűnt volna körülöttem a világ. Csak a számokat hallottam. "4, 2, 3" Egyszer csak egy ismerős nevet hallok mire felkapom a fejem.
"Liam Payn: 2 pont" Megmernék rá esküdni hogy a szívem kihagyott egy ütemet. Liam 2 pontot kapott?? Most így visszaemlékezve semmilyen fegyvert nem láttam a gyakorláson a kezébe. Biztos ez is besegített hogy ilyen kevés pontja lett. Remélem szerencsésen túléli az arénát. Ismét három ismeretlen kiválasztott következett akik szintén nagyon kevés pontot kaptak. Majd jött Harry.
"Harry Styles: 5 pont" Egész sok pontot kapott úgy néz ki, hogy itt is bejön a göndör feje a népnek. Nem nagyon féltettem úgy láttam a gyakorláson egész jól sikerült megtanulnia használni a lándzsát. Már csak abban tudtam reménykedni hogy megvédi Louist. És megint három ismeretlen kiválasztott következett akik szintén nagyon kevés pontot kaptak. talán egy kettőt. Most jött Louis azzal a cuki favágó fejével.
"Louis Tomlinson: 4 pont" Na ezen viszont csodálkoztam. Láttam hogy próbálgatja a késeket de nem túl nagy sikerrel. Remélem megvédik egymást Harryval. Már csak egy "testvérünk" hiányzott. Zayn. Ő 11. körzetes úgy, hogy egy jó pár ember lement amíg ő sorra került. Senkinek nem ment a pontszámuk 5 fölé. Nagyon kevés volt. Nem is értettem. Itt valami nagyon bűzlött. Nincsenek hivatásosak, ilyen kevés pontszámokat kapnak az emberek, senki nem használja az íjat mint fegyvert. Tuti köze van a lázadáshoz. Még nem tudom, hogy hogyan de majd csak rájövök. Nem is volt időm túl sokat gondolkodni ugyan is Ceasar elkezdte mondani az utolsó kiválasztott előtti szövegét. "Rengeteg kiválasztotton túl vagyunk már akik mind elég kevés pontszámmal rendelkeznek. Na de tudjuk meg, hogy az utolsónak mennyi a pontszáma." Itt tartott egy kis hatásszünetet majd megjelent Zayn kedves arca a képernyőn.
"Zayn Malik: 3 pont" Örültem is meg nem is. Legalább nem az övé a legkevesebb. Elköszönt Ceasar egy szokásos mondattal. "És sose hagyjon el benneteket a remény" Majd elsötétült a képernyő. Egy pár percig csak ültünk és próbáltuk feldolgozni a történteket. Ültem és bámultam magam elé. Egyszer csak két kar ölelt át. Perrie volt. Nem mondott semmit nem is kellett. Tudtam, hogy mire gondol. Csak ölelt és ez neki pont elég volt. Elkezdtek folyni a könnyei mire megmozdultam. Szembefordultam vele. A feje le volt hajtva. Az álla alá nyúltam és gyengéden felemeltem a fejét.
-Emeld fel a fejed hercegnő mert leesik a koronád. - Ez a lehető legkedvesebb hangon mondtam. Perrienek mint ha egy apró mosoly jelent volna meg az arcán és a szemembe nézett. Elengedtem az állát majd a kezemmel letöröltem a könnyeit. - Most pedig elmegyünk az interjúra (amire amúgy is muszáj lenne) és olyan aranyosan fogsz rájuk nézni, hogy elalélnak. És van még egy fontos dolog. MOSOLYOGJ! Olyan gyönyörű a mosolyod hogy tuti dobnak egy hátast ha meglátják. - ezen mosolyogtunk egy jót bólintott majd elment a fürdőbe arcot mosni. Én itt maradtam és bámultam tovább a falat. Egyszer csak meghallottam a stylistunk hangját ahogy ordít az ajtóból, hogy menjünk mert készülődni kell az interjúra. Fölálltam a kanapéról és odamentem hozzá. Oda ért Perrie is. Rámosolyogtam mire ő visszamosolygott.
Ott álltunk teljes harci díszben a színpad mögött sorban mint a libák. Perrie már bent volt és Ceasaral beszélgetett. Megfogadta a tanácsom. Mosolygott kedves volt és elbűvölő. Imádta őt a közönség. Ujjongattak és hasonlók. És akkor előjött a várva várt fiú téma. Kíváncsi voltam, hogy mit mond.
"- Ó Caesar ez most komoly? - kérdezte huncut mosollyal.
- Miért talán titkos szerelem vár otthon?
- Áh dehogy, sőt még a szerelem sem találta meg.
- Egy ilyen szép lányt mint te vétek lenne kihagyni - És ekkor jött az elmaradhatatlan Caesar nevetés.
- Oh köszönöm Caesar de ki kell ábrándítsalak. Tényleg nem vár senki. Viszont.......
- Viszont? - Caesar olyan szemmel nézett rá mint aki menten meghal a kíváncsiságtól.
- Viszont találkoztam egy igazi angyallal.
- Egy angyallal? Perrie ezt most vegyük célzásnak? Ugye nem a körzettársadra gondoltál?
- Caesar én azt mondtam, hogy egy angyal. Egy szóval sem említettem, hogy ismerhetitek. De viszont mondhatok neked egy biztosat.
- Csupa fül vagyok.
- Ez az angyal az arénában is vigyázni fog rám. - a mondat végén egy cuppanós puszit nyomott az arcára. Ekkor felálltak Caesar felemelte a kezét majd elkiáltotta magát.
- Hölgyeim és uraim Perrie Edwards az első körzetből! - Mosolygott majd integetve kijött a színpadról."
Amikor leért szó szerint a karomba ájult. Nem volt jó ötlet ugyan is mennem kellett be.
-AGGIE! - ordítottam a stylistunknak. rögtön ott termett átvette Perriet majd elindultam befele. Még mielőtt beértem volna hátra fordultam és megnéztem, hogy mi újság. Láttam, hogy már magánál van és jól van. Rám mosolygott és én visszamosolyogtam. Beléptem a színpadra. Esküszöm ha nem szoktam volna meg a nagy közönséget akkor most akkora lámpalázam lenne hogy megszólalni sem tudnék.
-Szia Caesar! - köszöntem vidáman a műsorvezetőnek miközben leültem a mellette elhelyezett széken és keresztbe raktam a lábam. - Na mi a mai téma?
-Nananana ilyen magabiztos embert még nem láttam itt a színpadon.
- Hát akkor úgy néz ki én vagyok az első.
- Igen pontosan. Na de térjünk is a témára. Mit gondolsz miért te voltál az egyedüli aki 5 pont fölött kapott? Sőt ráadásul meg kaptad a 10 pontot?
- Hát Caesar, hogy őszinte legyek nem tudom. De úgy látom hogy szeretnek az emberek - ennek a végén egy gyilkos mosolyt lövelltem a tömeg felé.
- Na de Niall tudjuk ám, hogy van valami a tarsolyodban.
- Hát be kell vallanom, hogy az őrangyalom tartotta bennem a lelket és segített engem.
- Úúúúúúú Niall nem mondod hogy neked is van egy angyalod?
- De nekem is van - mosolygok rá.
- És véletlenül nem az első körzetből származik?
- De még az is megtörténhet.
- Na de Niall nem mondod, hogy beleszerettél a körzet társadba.
- Nem, a körzet társamba nem, ugyan is én nem vagyok Panemi ember. Engem úgy hurcoltak be ide az aratás közepére a bandatársaimmal együtt. - Ekkor Caesar oda hajolt a fülemhez és belesúgta hogy most inkább menjek ki mert Snow elnök nem fogja jó néven venni, hogy kiderül a piszkos kis titka.
- Hölgyeim és uraim Niall Horan az 1. körzetből! - magasba emelte a kezem és én mosolyogva kimentem.
Amikor kiértem Perrie ugrott a karjaim közé.....sírva. Nem kérdeztem meg, hogy mi a baj csak öleltem és simogattam a fejét, majd azt suttogtam: Nyugi nem lesz semmi baj. Az őrangyalod vigyáz rád.
