Chapter 8.

Az aréna

Már az arénai ruhákban álltunk. Perrie és én egy szobában voltunk elhelyezve ugyan is mentor hiányában a stylistunk volt aki valamilyen szinten tanácsokkal látott el. A ruha homok színű volt és testre simuló. Már kezdtem unni az ilyeneket. Légáteresztő is volt úgy, hogy szerintem sivatagban leszünk. Azt mondta Aggie hogy a sivatagban éjjel nagyon hideg van kemény mínuszok így vagy egy hátizsákban vagy valahol az arénában elrejtve találunk majd kabátot meg pokrócot. ekkor fölhangzott egy női hang. "10 másodperc az indulásig". Még utoljára megöleltük egymást és bementünk a csőbe. Pár pillanat és elkezdtünk emelkedni. Amint fölértünk Annyi fény jutott a szememre hogy nem láttam egy darabig semmit. Amikor kitisztult a látásom körbenéztem. Középen volt a bőségszaru rengetek hátizsákkal fegyverrel és élelemmel. Csak itt a bőségszaru közelében volt növény az is csak egy pár kaktusz. Furcsa volt ugyan is a többiek ruhája nem olyan volt mint a miénk. Volt akinek fehér volt az a testre feszülős kezeslábasa mint ami rajtunk volt és még volt mellé egy bundás kabátja, Volt akinek olyan volt a ruhája mint a katonáknak és volt akinek szürke ruhája volt. elég furcsa volt hogy ennyiféle az öltözékünk. Perrie mellettem állt a saját kiindulópaneljén. Ő is furcsállva nézte az eltérő ruházatokat aztán odapillantott a bőségszarura. Bemérte hogy melyik fegyver hol van és hogy milyen tárgyak vannak ott. Én kiszúrtam magamnak egy íjat meg egy hátizsákot. Még egyszer körbenéztem és utána meredten kezdtem el figyelni a bőségszaru tetején villogó számokat. 10, 9, 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1, 0.... Ekkor mindenki eliramodott. Nem értettem a legtöbben a hátunk mögött elterülő síkságba menekültek. Perrie is leszállt a kiindulópanelről majd szépen lassan sétálva elindultunk a bőségszaru felé. Csak mi és a srácok maradtunk itt. A többiek elszaladtak. Nagyon nem értettem az egészet. Mind a hatan odamentünk és elvettük a nekünk megfelelő fegyvert. Én a kiszemelt íjat, Perrie egy baltát, Harry meg Loui egy-egy szigonyt, Zanyn egy késkészletet, Liam pedig csak egy hátizsákot. Mindannyian "fejest ugrottunk" a cuccokba hogy megtaláljuk a megfelelő felszereléseket. Elvettünk egy- egy hátizsákot és raktunk bele egy kulacs vizet, mi Perrievel egy egy pokrócot És almákat amiket találtunk elosztottuk hogy mindenkinek legyen. Még én raktam el gézt Lou pedig valami fertőtlenítő féleséget. Amikor úgy gondoltuk hogy minden megvan leültünk egy-egy dobozra. Mindegyikőnk csak meredt maga elé. Nem tudtuk hogy mit is kéne csinálni. Eltelt egy kis idő így mikor léptek zaja hallatszott mindannyian összerezzentünk. Bebújtunk a dobozok mögé és füleltünk. Zayn és Liam előrébb volt egy pár dobozzal mint mi és így jobban szem előtt voltak. Nem tudtam az íjam kifeszíteni mert akkor kilógott volna a doboz mögül. Ketten jöttek. A 2. körzetes fiú és a lány. Rajtuk volt a terepszínű ruha így jól látszódtak. Hátizsákot vettek el meg fegyvereket. A lány egy baltát a fiú meg egy bozótvágó kést. ekkor Zayn levert egy kést ami hangos csörrenéssel ért földet. Kijjebb volt így jól látszódott. A fiú megfordult és a hátizsákot a földere ejtette. A késsel a kezében elindult Zaynék felé. Tudtuk már nem lehet elkerülni azt, hogy megtalálja őket. Elmutogattuk nekik, hogy feléjük megy így Zayn előkészített egy kést. Adott egyet Liamnak is hátha szüksége lesz rá de ő volt kijjebb így Liam a falhoz szorult. Elővettem egy nyílvesszőt hátha kell de elég valószínő hogy valamelyik srácot találnám el azt pedig nem akarom. A srác egy szempillantás alatt ugrott át a dobozon és Zayn még pislogni sem tudott mire a bozótvágó a mellkasába állt. Liam megdermedt. Nem éppen a legjobb pillanatban. Egy könnycsepp gördült végig az arcomon. Felálltam, kifeszítettem az ideget és már lőttem is. A fiú éppen hogy fel tudott egyenesedni amikor szíven találta a nyílvesszőm. Erőtlenül esett össze rá a barátomra. Akkor egy balta suhant el a fejem felett levágva egy darabot a hajamból. Elpillantottam a balta érkezésének az irányába de már csak a lányt láttam összeesni egy késsel a nyakában. Liam volt az aki megmentett. Amikor magához tért felegyenesedett és eldobta a kést amit még Zayntól kapott. A lányt aki éppen dobni készült váratlanul érte a halál szele de még utolsó erejével eldobta a baltát majd összeesett. A balta elszállt és ott is maradt a bőségszaru mélyén. Amikor fel ocsudtunk mindannyian odarohantunk Liamhoz. Felemeltük a fiút és alatta ott feküdt Zayn. A bozótvágó a mellkasában a kezében a kés...egy igaz barátot vesztettünk el. Liam és Louis felemelték a lábánál és a kezénél fogva majd kivittük a szaru elé. Tudtuk hogy nagyon veszélyes de nem érdekelt minket. Lerakták a földre majd kivettük belőle a kést. Nagyon csúnya volt a seb. Rajta is terep színű ruha volt mint a támadókon. Volt rajta egy katona mintás nadrág egy bakancs egy szürke ujjatlan és egy fekete esőkabáthoz hasonló kabát. Perrie odanyúlt összehúzta rajta a kabátot majd elindult egy kaktusz felé. Amikor odaért leszakította róla a virágot ami rajta volt és szép lassan vissza jött. A kezét a seb fölött összekulcsolta majd rárakta a kaktuszvirágot. Odahajolt adott egy puszit az arcára elsöpörte a kósza hajtincseket a homlokáról majd hátrébb lépett. Ott álltunk körülötte körben majd kinyílt az aréna teteje és egy légpárnás lebegett be. Elég magasan megállt és egy karrt eresztett le. Felemelte a barátunkat majd a magasban eltüntette. Amikor eltűnt szépen lassan mint ha egy tollpehely lett volna esett le közénk a kaktusz virág amit Perrie rárakott a kezére. Liam lehajolt felvette és belerakta a táskájába. Csöndben voltunk....ismét. De most nem a tehetetlenség hanem a gyász miatt. Tudtuk hogy ha tovább itt maradunk akkor további játékosok fognak jönni. Én még visszamentem és kivettem a megölt fiúból a nyílvesszőm majd úgy ahogy volt visszaraktam a tartójába. Összenéztünk a srácokkal majd odamentem megfogtam Perrie kezét odahajoltam a füléhez és azt súgtam neki.
-Téged megvédelek.
Majd elindultunk a nagy pusztába. Már nagyon meleg volt a "nap" már körülbelül délnél járhatott és még nem találtunk semmit. Mindegyikőnk nagyon szomjas volt így megálltunk és kivettük a táskából a kulacs vizeket. Ittunk egy egy kortyot hogy nehogy elájuljunk majd mentünk tovább. Nem láttunk semmit és senkit. Egyszer csak a távolban egy oázist pillantottam meg. Szóltam is a srácoknak, hogy menjünk oda. Amikor odaértünk gyorsan körülnéztünk hogy nincs e itt valaki. Hála istennek tiszta volt a terep. Leültünk a takarókra amit Perrievel hoztunk és megmostuk az arcunkat a vízben. már elég késő lehetett ugyan is kezdett rohamosan hűlni az idő mi Perrievel eléggé fáztunk ugyan is rajtunk a sivatagos felszerelés volt ami ujjatlan és nagyon vékony anyag. Harry meg Louis felvették a szőrme kapucnis kabátjukat ugyan is ő rajtuk a havas szerkó volt. Liamen egy olyan ruha volt amin tisztán látszott, hogy esőre víz kint tartására van. Liam megkapta az egyik takarót ugyan is az övé sem volt éppen meleg a másikon meg Perrie és én osztoztunk. Még mielőtt mindannyian lefeküdtünk volna aludni még megmostuk az arcunkat az oázis vizében és ittunk belőle. Amint belekortyoltam olyan álmosság lett urrá rajtam hogy képtelen voltam nyitva tartani a szememet.