Chapter 6.

Gyakorlás

-Jó reggelt, jó reggelt! - jött be mosolyogva a szobámba Aggie majd kihúzta a függönyt, ami nem is volt igazából függöny, ugyan is csak meg kellett nyomni egy gombot az ablak mellett és a sötétség eltűnt az ablakról. Nyöszörögve húztam a fejemre a takarót nemtetszésem jeleként. Ez az állapot nem tartott nagyon sokáig ugyan is Aggie lerántotta rólam a takarót. Erre való reakcióból összegömbölyödtem az ágyon és magamhoz szorítottam a lábamat, hogy minél kevesebb helyen érjen a kissé hideg levegő.

-Gyerünk fölkelni Perrie már rég reggelizik - mondta majd odadobta a gyakorló ruhát az ágyamra azzal a célzattal hogy vegyem föl. - Ha kész vagy akkor gyere ki te is enni. - mondta majd kiment a szobámból. A reggeli szó hallatán megkordult a gyomrom. Kikászálódtam az ágyból és odaálltam a ruha elé ami az ágyamon hevert. Egy testre simuló zöld terepszínű kezeslábas volt. Ujja nemvolt így az egész karom kilógott belőle amikor fölvettem. Megnéztem magam a tükörben ami a falon volt és megállapítottam, hogy nem annyira rossz csak ne lenne ennyire testre simuló. Kicsit még megigazítottam a hajamat majd kimentem a nappali, étkező, konyha szobába. A többiek már ettek így én is leültem közéjük. Az asztal be volt terítve jobbnál jobb finomságokkal. Gyorsan neki álltam enni mert már elég éhes voltam. Tagnap nem nagyon ettem. Amikor befejeztük az evést Aggie azt mondta, hogy menjünk el fogat mosni meg WC-re aztán le kell mennünk a gyakorló terembe. Meg is tettük amire kért minket. Szerencsére volt minden szobához külön fürdőszoba így nem kellett egymásra várnunk. Miután végzett mindegyikőnk a dolgával a lift előtt találkoztunk. Megnyomtuk a gombot és vártunk, hogy megérkezzen. Eszembe jutott hogy ma még azt sem mondtuk hogy 'reggelt így megtettem. Perrie visszaköszönt és folytattuk az utunkat a -1. szintre. Kinyílt a liftajtó és a gyakorló teremben találtuk magunkat. Már mindenki itt volt ahogy elnéztem. A játékmester és még pár ember ott ült egy kicsit feljebb. Nem lehetett volna megközelíteni őket ugyan is erőtér védte őket gondolom azóta hogy Katniss belőtt oda nyíllal. Na mind egy elindultam. Tudtam hogy kell találnom majd egy fegyvert amivel harcolok így gondoltam kipróbálom az első fegyvert ami szembe jön velem. Elsétáltam néhány versenyző mellett és láttam hogy mindegyik csak próbálkozik. Nincsenek hivatásosak???? Ez nagyon furcsa. Perrie leállt a baltánál és kipróbálta hogy hogy tudja használni. Egész ügyesen ment neki nem volt az a kifejezett ügyetlen lány. A szigonyoknál megtaláltam Louis és Harryt ahogy gyakorolnak. Nekik is sikerült rátapintani a lényegre. Liamot a tűzrakó helynél találtam meg. Gondoltam hogy ő inkább a túlélésre fog menni nem igazán a gyilkolásra. Zayn a mérgező növényeket tanulmányozta egy óriási táblázaton. Csak egy fegyver volt üres amit senki nem használt. A nyíl. Csodálkoztam is. Eszembe jutott hogy én egy időben hobbiból nyilaztam. Oda is mentem és elemeltem az íjat meg egy nyilat. Jó messze volt elhelyezve egy ember alakú céltábla. alíg láttam el odáig. Rá kellett állni egy kis kockára és onnan kellett lőni. Amikor a játékmester meglátta hogy melyik fegyverrel próbálkozom följebb ült a székén és oldalba bökte a mellette ülő embert. A többiek is mozdulatlanná dermedtek. Nem értettem hogy miért. Nem is érdekelt. Gondoltam majd most megmutatom hogy nem vagyok az a kis cuki fiú. Amint ráálltam a kockára elkezdtek mozogni a bábuk. A nyíl vesszőt az idegbe akasztottam majd megfeszítettem azt. Célba vettem a legtávolabbi bábut és lőttem. Telibe találtam a közepét. Szereztem még nyilakat és folytattam a lövést. Mindegyik betalált a közepébe. Egy idő után egyre gyorsabban mozogtak a bábuk és fegyverek kezdtek el felém repülni. Az összes fegyver elől kitértem és eltaláltam az összes bábút. Nyúltam volna az utolsó nyílért de nem volt. Elfogyott. Láttam hogy hegyes az íjnak a vége így megfogtam az íjat és elhajítottam. telibe találtam vele az utolsó bábút is. Hulla csönd töltötte be a termet. Mindenki engem figyelt. Egyszer csak a fő játékmester fölállt és elkezdett tapsolni. A többi néző is tapsolni kezdett majd a fő játékmester megszólalt.
- Az íjjal senki nem próbálkozott azóta mióta Ketniss Everdeent megöltük és a lázadást levertük. De úgy látom hogy megvan a következő nagy íjjászunk.
Mindenkiben megfagyott még a vér is. Úgy láttam félnek tőlem. Ezt nem akartam. Én csak meg akartam mutatni hogy nem vagyok nyámnyila. A gyakorlás további részét tűzgyújtással, csapdaállítással és növény felismeréssel töltöttem. Senki nem mert odajönni hozzám. A srácok is csak gyakoroltam magukban. Az íjjász gyakorló hely üres maradt továbbra is. Már egész jól ment az életben maradási stratégiák. Az elkövetkező 2 nap ugyan így telt. Tűzgyújtás, növény válogatás, csapdaállítás...stb. Elérkezett a pillanat. Az összes kiválasztott egy szobában ült és vártuk hogy a nevünket mondják. Az első Perrie volt. Amikor behívták még odasúgta nekem hogy szorít nekem ugyan is ide már nem jött vissza utána. Én is sok szerencsét kívántam neki majd elment. 10 perc múlva megint megszólalt a hangosbemondó. "Niall Horan" hallottam mire fölálltam a helyemről. Kimentem egy ajtón ami egy folyosóra vezetett. Rövid volt de volt benne 2 kanyar is. Amikor a végére értem egy rácsos ajtó volt előttem ami ahogy közelebb értem hozzá elment oldalra előttem. Beléptem rajta és egy nagy teremben találtam magamat. Egy íj volt ott meg egy pár nyíl. a játékmester és a társai ugyan ott ültek mint eddig. Odaálltam eléjük majd mondták hogy 10 percem van megmutatni mit tudok. Odaálltam a szokásos kockára a kezemben az íjjal és a hátamon a tegezzel amiben voltak a nyílvesszők. Nem voltak bábuk csodálkoztam is de gondoltam hogy mi lesz. Be is jött az ötletem. Lézersugarak narancssárga mozgó embereket formáztak melyek rám támadtak. Elkezdtem szorgosan irtani őket a nyílvesszőimmel de minő furcsaság már megint elfogytak idő előtt. Megvártam míg közelebb érnek hozzám és leszúrtam őket az íjjal. volt vagy 3 ilyen "ember" majd elfogytak. Szerencse ugyan is már kezdett elegem lenni abból hogy le kell őket szúrnom nyílvessző hiányában. Leszálltam a kockáról és leraktam az íjat meg a tegezt a hátamról. Majd megálltam előttük.
-Rendben elmehet! - mondta a fő játékmester majd a terem túloldalán lévő ajtóra mutatott. Elindultam egy szó nélkül az ajtó felé majd eszembe jutott valami. Valami olyasmit kéne csinálnom amitől emlékezni fognak rám. Megálltam menet közben lehajtott fejjel. Tudtam, hogy ha nem megyek ki akkor békeőrök jönnek be hogy kihurcoljanak. Visszafordultam és láttam egy elvesztett nyílvesszőt odamentem és fölvettem majd az ijjat is és megfordultam. Ahogy sejtettem már jött is felém a 2 békeőr. Az idegbe akasztottam a nyílvesszőt majd kilőttem. Tudtam hogy hol van a páncéljuknak a gyenge pontja, a nyakuknál. Telibe találtam az egyik békeőr nyakát amelyik azonnal el is vérzett. Elkezdtem a másik felé szaladni majd egy ügyes mozdulattal leütöttem a fejétől a sisakot és azzal a mozdulattal beleállítottam a fejébe az íjjat. Amikor az is elesett a játékmester felé fordultam meghajoltam majd emelt fővel kimentem az ajtón amin eredetileg is kellett.