Chapter 8.

Az aréna

Már az arénai ruhákban álltunk. Perrie és én egy szobában voltunk elhelyezve ugyan is mentor hiányában a stylistunk volt aki valamilyen szinten tanácsokkal látott el. A ruha homok színű volt és testre simuló. Már kezdtem unni az ilyeneket. Légáteresztő is volt úgy, hogy szerintem sivatagban leszünk. Azt mondta Aggie hogy a sivatagban éjjel nagyon hideg van kemény mínuszok így vagy egy hátizsákban vagy valahol az arénában elrejtve találunk majd kabátot meg pokrócot. ekkor fölhangzott egy női hang. "10 másodperc az indulásig". Még utoljára megöleltük egymást és bementünk a csőbe. Pár pillanat és elkezdtünk emelkedni. Amint fölértünk Annyi fény jutott a szememre hogy nem láttam egy darabig semmit. Amikor kitisztult a látásom körbenéztem. Középen volt a bőségszaru rengetek hátizsákkal fegyverrel és élelemmel. Csak itt a bőségszaru közelében volt növény az is csak egy pár kaktusz. Furcsa volt ugyan is a többiek ruhája nem olyan volt mint a miénk. Volt akinek fehér volt az a testre feszülős kezeslábasa mint ami rajtunk volt és még volt mellé egy bundás kabátja, Volt akinek olyan volt a ruhája mint a katonáknak és volt akinek szürke ruhája volt. elég furcsa volt hogy ennyiféle az öltözékünk. Perrie mellettem állt a saját kiindulópaneljén. Ő is furcsállva nézte az eltérő ruházatokat aztán odapillantott a bőségszarura. Bemérte hogy melyik fegyver hol van és hogy milyen tárgyak vannak ott. Én kiszúrtam magamnak egy íjat meg egy hátizsákot. Még egyszer körbenéztem és utána meredten kezdtem el figyelni a bőségszaru tetején villogó számokat. 10, 9, 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1, 0.... Ekkor mindenki eliramodott. Nem értettem a legtöbben a hátunk mögött elterülő síkságba menekültek. Perrie is leszállt a kiindulópanelről majd szépen lassan sétálva elindultunk a bőségszaru felé. Csak mi és a srácok maradtunk itt. A többiek elszaladtak. Nagyon nem értettem az egészet. Mind a hatan odamentünk és elvettük a nekünk megfelelő fegyvert. Én a kiszemelt íjat, Perrie egy baltát, Harry meg Loui egy-egy szigonyt, Zanyn egy késkészletet, Liam pedig csak egy hátizsákot. Mindannyian "fejest ugrottunk" a cuccokba hogy megtaláljuk a megfelelő felszereléseket. Elvettünk egy- egy hátizsákot és raktunk bele egy kulacs vizet, mi Perrievel egy egy pokrócot És almákat amiket találtunk elosztottuk hogy mindenkinek legyen. Még én raktam el gézt Lou pedig valami fertőtlenítő féleséget. Amikor úgy gondoltuk hogy minden megvan leültünk egy-egy dobozra. Mindegyikőnk csak meredt maga elé. Nem tudtuk hogy mit is kéne csinálni. Eltelt egy kis idő így mikor léptek zaja hallatszott mindannyian összerezzentünk. Bebújtunk a dobozok mögé és füleltünk. Zayn és Liam előrébb volt egy pár dobozzal mint mi és így jobban szem előtt voltak. Nem tudtam az íjam kifeszíteni mert akkor kilógott volna a doboz mögül. Ketten jöttek. A 2. körzetes fiú és a lány. Rajtuk volt a terepszínű ruha így jól látszódtak. Hátizsákot vettek el meg fegyvereket. A lány egy baltát a fiú meg egy bozótvágó kést. ekkor Zayn levert egy kést ami hangos csörrenéssel ért földet. Kijjebb volt így jól látszódott. A fiú megfordult és a hátizsákot a földere ejtette. A késsel a kezében elindult Zaynék felé. Tudtuk már nem lehet elkerülni azt, hogy megtalálja őket. Elmutogattuk nekik, hogy feléjük megy így Zayn előkészített egy kést. Adott egyet Liamnak is hátha szüksége lesz rá de ő volt kijjebb így Liam a falhoz szorult. Elővettem egy nyílvesszőt hátha kell de elég valószínő hogy valamelyik srácot találnám el azt pedig nem akarom. A srác egy szempillantás alatt ugrott át a dobozon és Zayn még pislogni sem tudott mire a bozótvágó a mellkasába állt. Liam megdermedt. Nem éppen a legjobb pillanatban. Egy könnycsepp gördült végig az arcomon. Felálltam, kifeszítettem az ideget és már lőttem is. A fiú éppen hogy fel tudott egyenesedni amikor szíven találta a nyílvesszőm. Erőtlenül esett össze rá a barátomra. Akkor egy balta suhant el a fejem felett levágva egy darabot a hajamból. Elpillantottam a balta érkezésének az irányába de már csak a lányt láttam összeesni egy késsel a nyakában. Liam volt az aki megmentett. Amikor magához tért felegyenesedett és eldobta a kést amit még Zayntól kapott. A lányt aki éppen dobni készült váratlanul érte a halál szele de még utolsó erejével eldobta a baltát majd összeesett. A balta elszállt és ott is maradt a bőségszaru mélyén. Amikor fel ocsudtunk mindannyian odarohantunk Liamhoz. Felemeltük a fiút és alatta ott feküdt Zayn. A bozótvágó a mellkasában a kezében a kés...egy igaz barátot vesztettünk el. Liam és Louis felemelték a lábánál és a kezénél fogva majd kivittük a szaru elé. Tudtuk hogy nagyon veszélyes de nem érdekelt minket. Lerakták a földre majd kivettük belőle a kést. Nagyon csúnya volt a seb. Rajta is terep színű ruha volt mint a támadókon. Volt rajta egy katona mintás nadrág egy bakancs egy szürke ujjatlan és egy fekete esőkabáthoz hasonló kabát. Perrie odanyúlt összehúzta rajta a kabátot majd elindult egy kaktusz felé. Amikor odaért leszakította róla a virágot ami rajta volt és szép lassan vissza jött. A kezét a seb fölött összekulcsolta majd rárakta a kaktuszvirágot. Odahajolt adott egy puszit az arcára elsöpörte a kósza hajtincseket a homlokáról majd hátrébb lépett. Ott álltunk körülötte körben majd kinyílt az aréna teteje és egy légpárnás lebegett be. Elég magasan megállt és egy karrt eresztett le. Felemelte a barátunkat majd a magasban eltüntette. Amikor eltűnt szépen lassan mint ha egy tollpehely lett volna esett le közénk a kaktusz virág amit Perrie rárakott a kezére. Liam lehajolt felvette és belerakta a táskájába. Csöndben voltunk....ismét. De most nem a tehetetlenség hanem a gyász miatt. Tudtuk hogy ha tovább itt maradunk akkor további játékosok fognak jönni. Én még visszamentem és kivettem a megölt fiúból a nyílvesszőm majd úgy ahogy volt visszaraktam a tartójába. Összenéztünk a srácokkal majd odamentem megfogtam Perrie kezét odahajoltam a füléhez és azt súgtam neki.
-Téged megvédelek.
Majd elindultunk a nagy pusztába. Már nagyon meleg volt a "nap" már körülbelül délnél járhatott és még nem találtunk semmit. Mindegyikőnk nagyon szomjas volt így megálltunk és kivettük a táskából a kulacs vizeket. Ittunk egy egy kortyot hogy nehogy elájuljunk majd mentünk tovább. Nem láttunk semmit és senkit. Egyszer csak a távolban egy oázist pillantottam meg. Szóltam is a srácoknak, hogy menjünk oda. Amikor odaértünk gyorsan körülnéztünk hogy nincs e itt valaki. Hála istennek tiszta volt a terep. Leültünk a takarókra amit Perrievel hoztunk és megmostuk az arcunkat a vízben. már elég késő lehetett ugyan is kezdett rohamosan hűlni az idő mi Perrievel eléggé fáztunk ugyan is rajtunk a sivatagos felszerelés volt ami ujjatlan és nagyon vékony anyag. Harry meg Louis felvették a szőrme kapucnis kabátjukat ugyan is ő rajtuk a havas szerkó volt. Liamen egy olyan ruha volt amin tisztán látszott, hogy esőre víz kint tartására van. Liam megkapta az egyik takarót ugyan is az övé sem volt éppen meleg a másikon meg Perrie és én osztoztunk. Még mielőtt mindannyian lefeküdtünk volna aludni még megmostuk az arcunkat az oázis vizében és ittunk belőle. Amint belekortyoltam olyan álmosság lett urrá rajtam hogy képtelen voltam nyitva tartani a szememet.

Chapter 7.

Egy angyal

A kanapén ültem és a azon gondolkodtam, hogy, hogy tehettem ilyen szörnyűséget. Én soha nem tudnék megölni egy embert sem, de akkor miért tettem? Nagyon nem értem még magamat sem. A fejemet fogtam már és hangosan nyöszörögtem. Ekkor a tévé hangja és Panem himnusza csapta meg a fülemet. Ez szerencsére valamennyire kirángatott az előző gondolkozásomból. "Üdvözlök minden kedves nézőt itt a Kapitólium TV-n" köszönt hangosan Caesar. A filmben amikor néztük a srácokkal nagyon nagyokat tudtunk nevetni az idióta vigyorgásain, de most valahogy nem volt hangulatom nevetni. Minő furcsaság. Elkezdte felvezetni a témát miszerint bejelenti hogy a "szerencsés" kiválasztottaknak hány pontot sikerült összeszedniük. Ahogy ez a bevezető ment megjelent Perrie is. Leült mellém de nem néztünk egymásra. Mindketten meredten néztük a képernyőt. Végre megjelentek a kiválasztottak képei. Az első körzetnél kezdték.
"Perrie Edwards: 3 pont" Amikor ezt meghallottam megállt bennem az ütő. Nem értettem hogy miért kap valaki ilyen kevés pontot. Majd jött a következő ember. Az én képem jelent meg a képernyőn abban a hihetetlenül szar gyakorlóruhába amit azóta már rituálisan el is égettünk Perrievel.
"Niall Horan: 10 pont" Nem hittem a fülemnek azt hittem, hogy halucinálok vagy csak szimplán képzelődök, de nem. A képernyőn ott forgott a tízes szám. Ez lehetetlen, hogy kaphattam én tíz pontot? Én a kis Niall Horan aki csak az énekléshez ért majdnem, hogy. A hallásom nem igazán remekelt egy pár percig mintha enyhén megszűnt volna körülöttem a világ. Csak a számokat hallottam. "4, 2, 3" Egyszer csak egy ismerős nevet hallok mire felkapom a fejem.
"Liam Payn: 2 pont" Megmernék rá esküdni hogy a szívem kihagyott egy ütemet. Liam 2 pontot kapott?? Most így visszaemlékezve semmilyen fegyvert nem láttam a gyakorláson a kezébe. Biztos ez is besegített hogy ilyen kevés pontja lett. Remélem szerencsésen túléli az arénát. Ismét három ismeretlen kiválasztott következett akik szintén nagyon kevés pontot kaptak. Majd jött Harry.
"Harry Styles: 5 pont" Egész sok pontot kapott úgy néz ki, hogy itt is bejön a göndör feje a népnek. Nem nagyon féltettem úgy láttam a gyakorláson egész jól sikerült megtanulnia használni a lándzsát. Már csak abban tudtam reménykedni hogy megvédi Louist. És megint három ismeretlen kiválasztott következett akik szintén nagyon kevés pontot kaptak. talán egy kettőt. Most jött Louis azzal a cuki favágó fejével.
"Louis Tomlinson: 4 pont" Na ezen viszont csodálkoztam. Láttam hogy próbálgatja a késeket de nem túl nagy sikerrel. Remélem megvédik egymást Harryval. Már csak egy "testvérünk" hiányzott. Zayn. Ő 11. körzetes úgy, hogy egy jó pár ember lement amíg ő sorra került. Senkinek nem ment a pontszámuk 5 fölé. Nagyon kevés volt. Nem is értettem. Itt valami nagyon bűzlött. Nincsenek hivatásosak, ilyen kevés pontszámokat kapnak az emberek, senki nem használja az íjat mint fegyvert. Tuti köze van a lázadáshoz. Még nem tudom, hogy hogyan de majd csak rájövök. Nem is volt időm túl sokat gondolkodni ugyan is Ceasar elkezdte mondani az utolsó kiválasztott előtti szövegét. "Rengeteg kiválasztotton túl vagyunk már akik mind elég kevés pontszámmal rendelkeznek. Na de tudjuk meg, hogy az utolsónak mennyi a pontszáma." Itt tartott egy kis hatásszünetet majd megjelent Zayn kedves arca a képernyőn.
"Zayn Malik: 3 pont" Örültem is meg nem is. Legalább nem az övé a legkevesebb. Elköszönt Ceasar egy szokásos mondattal. "És sose hagyjon el benneteket a remény" Majd elsötétült a képernyő. Egy pár percig csak ültünk és próbáltuk feldolgozni a történteket. Ültem és bámultam magam elé. Egyszer csak két kar ölelt át. Perrie volt. Nem mondott semmit nem is kellett. Tudtam, hogy mire gondol. Csak ölelt és ez neki pont elég volt. Elkezdtek folyni a könnyei mire megmozdultam. Szembefordultam vele. A feje le volt hajtva. Az álla alá nyúltam és gyengéden felemeltem a fejét.
-Emeld fel a fejed hercegnő mert leesik a koronád. - Ez a lehető legkedvesebb hangon mondtam. Perrienek mint ha egy apró mosoly jelent volna meg az arcán és a szemembe nézett. Elengedtem az állát majd a kezemmel letöröltem a könnyeit. - Most pedig elmegyünk az interjúra (amire amúgy is muszáj lenne) és olyan aranyosan fogsz rájuk nézni, hogy elalélnak. És van még egy fontos dolog. MOSOLYOGJ! Olyan gyönyörű a mosolyod hogy tuti dobnak egy hátast ha meglátják. - ezen mosolyogtunk egy jót bólintott majd elment a fürdőbe arcot mosni. Én itt maradtam és bámultam tovább a falat. Egyszer csak meghallottam a stylistunk hangját ahogy ordít az ajtóból, hogy menjünk mert készülődni kell az interjúra. Fölálltam a kanapéról és odamentem hozzá. Oda ért Perrie is. Rámosolyogtam mire ő visszamosolygott.

Ott álltunk teljes harci díszben a színpad mögött sorban mint a libák. Perrie már bent volt és Ceasaral beszélgetett. Megfogadta a tanácsom. Mosolygott kedves volt és elbűvölő. Imádta őt a közönség. Ujjongattak és hasonlók. És akkor előjött a várva várt fiú téma. Kíváncsi voltam, hogy mit mond.
"- Ó Caesar ez most komoly? - kérdezte huncut mosollyal.
- Miért talán titkos szerelem vár otthon?
- Áh dehogy, sőt még a szerelem sem találta meg.
- Egy ilyen szép lányt mint te vétek lenne kihagyni - És ekkor jött az elmaradhatatlan Caesar nevetés.
- Oh köszönöm Caesar de ki kell ábrándítsalak. Tényleg nem vár senki. Viszont.......
- Viszont? - Caesar olyan szemmel nézett rá mint aki menten meghal a kíváncsiságtól.
- Viszont találkoztam egy igazi angyallal. 
- Egy angyallal? Perrie ezt most vegyük célzásnak? Ugye nem a körzettársadra gondoltál?
- Caesar én azt mondtam, hogy egy angyal. Egy szóval sem említettem, hogy ismerhetitek. De viszont mondhatok neked egy biztosat.
- Csupa fül vagyok.
- Ez az angyal az arénában is vigyázni fog rám. - a mondat végén egy cuppanós puszit nyomott az arcára. Ekkor felálltak Caesar felemelte a kezét majd elkiáltotta magát.
- Hölgyeim és uraim Perrie Edwards az első körzetből! - Mosolygott majd integetve kijött a színpadról."
Amikor leért szó szerint a karomba ájult. Nem volt jó ötlet ugyan is mennem kellett be.
-AGGIE! - ordítottam a stylistunknak. rögtön ott termett átvette Perriet majd elindultam befele. Még mielőtt beértem volna hátra fordultam és megnéztem, hogy mi újság. Láttam, hogy már magánál van és jól van. Rám mosolygott és én visszamosolyogtam. Beléptem a színpadra. Esküszöm ha nem szoktam volna meg a nagy közönséget akkor most akkora lámpalázam lenne hogy megszólalni sem tudnék.
-Szia Caesar! - köszöntem vidáman a műsorvezetőnek miközben leültem a mellette elhelyezett széken és keresztbe raktam a lábam. - Na mi a mai téma?
-Nananana ilyen magabiztos embert még nem láttam itt a színpadon. 
- Hát akkor úgy néz ki én vagyok az első.
- Igen pontosan. Na de térjünk is a témára. Mit gondolsz miért te voltál az egyedüli aki 5 pont fölött kapott? Sőt ráadásul meg kaptad a 10 pontot?
- Hát Caesar, hogy őszinte legyek nem tudom. De úgy látom hogy szeretnek az emberek - ennek a végén egy gyilkos mosolyt lövelltem a tömeg felé.
- Na de Niall tudjuk ám, hogy van valami a tarsolyodban.
- Hát be kell vallanom, hogy az őrangyalom tartotta bennem a lelket és segített engem.
- Úúúúúúú Niall nem mondod hogy neked is van egy angyalod?
- De nekem is van - mosolygok rá.
- És véletlenül nem az első körzetből származik?
- De még az is megtörténhet.
- Na de Niall nem mondod, hogy beleszerettél a körzet társadba. 
- Nem, a körzet társamba nem, ugyan is én nem vagyok Panemi ember. Engem úgy hurcoltak be ide az aratás közepére a bandatársaimmal együtt. - Ekkor Caesar oda hajolt a fülemhez és belesúgta hogy most inkább menjek ki mert Snow elnök nem fogja jó néven venni, hogy kiderül a piszkos kis titka. 
- Hölgyeim és uraim Niall Horan az 1. körzetből! - magasba emelte a kezem és én mosolyogva kimentem. 
Amikor kiértem Perrie ugrott a karjaim közé.....sírva. Nem kérdeztem meg, hogy mi a baj csak öleltem és simogattam a fejét, majd azt suttogtam: Nyugi nem lesz semmi baj. Az őrangyalod vigyáz rád.

Újra itt!

Sziasztok! csak közölni szeretném veletek hogy úgy néz ki hogy kicsit kihevertem Zayn távozását és így újult erővel folytatom tovább a blogom írását. Remélem olvasni fogjátok és tetszenek majd a részek. Még egyszer bocsánat hogy bezártam egy kis időre. :*

ZÁRÁS!

Sziasztok!
Nagyon sajnálom de én nem tudom tovább írni a blogot... Lehet hogy olyan néhány hónap múlva folytatom de most biztos hogy egy darabig nem. Nagyon sajnálom.

Chapter 6.

Gyakorlás

-Jó reggelt, jó reggelt! - jött be mosolyogva a szobámba Aggie majd kihúzta a függönyt, ami nem is volt igazából függöny, ugyan is csak meg kellett nyomni egy gombot az ablak mellett és a sötétség eltűnt az ablakról. Nyöszörögve húztam a fejemre a takarót nemtetszésem jeleként. Ez az állapot nem tartott nagyon sokáig ugyan is Aggie lerántotta rólam a takarót. Erre való reakcióból összegömbölyödtem az ágyon és magamhoz szorítottam a lábamat, hogy minél kevesebb helyen érjen a kissé hideg levegő.

-Gyerünk fölkelni Perrie már rég reggelizik - mondta majd odadobta a gyakorló ruhát az ágyamra azzal a célzattal hogy vegyem föl. - Ha kész vagy akkor gyere ki te is enni. - mondta majd kiment a szobámból. A reggeli szó hallatán megkordult a gyomrom. Kikászálódtam az ágyból és odaálltam a ruha elé ami az ágyamon hevert. Egy testre simuló zöld terepszínű kezeslábas volt. Ujja nemvolt így az egész karom kilógott belőle amikor fölvettem. Megnéztem magam a tükörben ami a falon volt és megállapítottam, hogy nem annyira rossz csak ne lenne ennyire testre simuló. Kicsit még megigazítottam a hajamat majd kimentem a nappali, étkező, konyha szobába. A többiek már ettek így én is leültem közéjük. Az asztal be volt terítve jobbnál jobb finomságokkal. Gyorsan neki álltam enni mert már elég éhes voltam. Tagnap nem nagyon ettem. Amikor befejeztük az evést Aggie azt mondta, hogy menjünk el fogat mosni meg WC-re aztán le kell mennünk a gyakorló terembe. Meg is tettük amire kért minket. Szerencsére volt minden szobához külön fürdőszoba így nem kellett egymásra várnunk. Miután végzett mindegyikőnk a dolgával a lift előtt találkoztunk. Megnyomtuk a gombot és vártunk, hogy megérkezzen. Eszembe jutott hogy ma még azt sem mondtuk hogy 'reggelt így megtettem. Perrie visszaköszönt és folytattuk az utunkat a -1. szintre. Kinyílt a liftajtó és a gyakorló teremben találtuk magunkat. Már mindenki itt volt ahogy elnéztem. A játékmester és még pár ember ott ült egy kicsit feljebb. Nem lehetett volna megközelíteni őket ugyan is erőtér védte őket gondolom azóta hogy Katniss belőtt oda nyíllal. Na mind egy elindultam. Tudtam hogy kell találnom majd egy fegyvert amivel harcolok így gondoltam kipróbálom az első fegyvert ami szembe jön velem. Elsétáltam néhány versenyző mellett és láttam hogy mindegyik csak próbálkozik. Nincsenek hivatásosak???? Ez nagyon furcsa. Perrie leállt a baltánál és kipróbálta hogy hogy tudja használni. Egész ügyesen ment neki nem volt az a kifejezett ügyetlen lány. A szigonyoknál megtaláltam Louis és Harryt ahogy gyakorolnak. Nekik is sikerült rátapintani a lényegre. Liamot a tűzrakó helynél találtam meg. Gondoltam hogy ő inkább a túlélésre fog menni nem igazán a gyilkolásra. Zayn a mérgező növényeket tanulmányozta egy óriási táblázaton. Csak egy fegyver volt üres amit senki nem használt. A nyíl. Csodálkoztam is. Eszembe jutott hogy én egy időben hobbiból nyilaztam. Oda is mentem és elemeltem az íjat meg egy nyilat. Jó messze volt elhelyezve egy ember alakú céltábla. alíg láttam el odáig. Rá kellett állni egy kis kockára és onnan kellett lőni. Amikor a játékmester meglátta hogy melyik fegyverrel próbálkozom följebb ült a székén és oldalba bökte a mellette ülő embert. A többiek is mozdulatlanná dermedtek. Nem értettem hogy miért. Nem is érdekelt. Gondoltam majd most megmutatom hogy nem vagyok az a kis cuki fiú. Amint ráálltam a kockára elkezdtek mozogni a bábuk. A nyíl vesszőt az idegbe akasztottam majd megfeszítettem azt. Célba vettem a legtávolabbi bábut és lőttem. Telibe találtam a közepét. Szereztem még nyilakat és folytattam a lövést. Mindegyik betalált a közepébe. Egy idő után egyre gyorsabban mozogtak a bábuk és fegyverek kezdtek el felém repülni. Az összes fegyver elől kitértem és eltaláltam az összes bábút. Nyúltam volna az utolsó nyílért de nem volt. Elfogyott. Láttam hogy hegyes az íjnak a vége így megfogtam az íjat és elhajítottam. telibe találtam vele az utolsó bábút is. Hulla csönd töltötte be a termet. Mindenki engem figyelt. Egyszer csak a fő játékmester fölállt és elkezdett tapsolni. A többi néző is tapsolni kezdett majd a fő játékmester megszólalt.
- Az íjjal senki nem próbálkozott azóta mióta Ketniss Everdeent megöltük és a lázadást levertük. De úgy látom hogy megvan a következő nagy íjjászunk.
Mindenkiben megfagyott még a vér is. Úgy láttam félnek tőlem. Ezt nem akartam. Én csak meg akartam mutatni hogy nem vagyok nyámnyila. A gyakorlás további részét tűzgyújtással, csapdaállítással és növény felismeréssel töltöttem. Senki nem mert odajönni hozzám. A srácok is csak gyakoroltam magukban. Az íjjász gyakorló hely üres maradt továbbra is. Már egész jól ment az életben maradási stratégiák. Az elkövetkező 2 nap ugyan így telt. Tűzgyújtás, növény válogatás, csapdaállítás...stb. Elérkezett a pillanat. Az összes kiválasztott egy szobában ült és vártuk hogy a nevünket mondják. Az első Perrie volt. Amikor behívták még odasúgta nekem hogy szorít nekem ugyan is ide már nem jött vissza utána. Én is sok szerencsét kívántam neki majd elment. 10 perc múlva megint megszólalt a hangosbemondó. "Niall Horan" hallottam mire fölálltam a helyemről. Kimentem egy ajtón ami egy folyosóra vezetett. Rövid volt de volt benne 2 kanyar is. Amikor a végére értem egy rácsos ajtó volt előttem ami ahogy közelebb értem hozzá elment oldalra előttem. Beléptem rajta és egy nagy teremben találtam magamat. Egy íj volt ott meg egy pár nyíl. a játékmester és a társai ugyan ott ültek mint eddig. Odaálltam eléjük majd mondták hogy 10 percem van megmutatni mit tudok. Odaálltam a szokásos kockára a kezemben az íjjal és a hátamon a tegezzel amiben voltak a nyílvesszők. Nem voltak bábuk csodálkoztam is de gondoltam hogy mi lesz. Be is jött az ötletem. Lézersugarak narancssárga mozgó embereket formáztak melyek rám támadtak. Elkezdtem szorgosan irtani őket a nyílvesszőimmel de minő furcsaság már megint elfogytak idő előtt. Megvártam míg közelebb érnek hozzám és leszúrtam őket az íjjal. volt vagy 3 ilyen "ember" majd elfogytak. Szerencse ugyan is már kezdett elegem lenni abból hogy le kell őket szúrnom nyílvessző hiányában. Leszálltam a kockáról és leraktam az íjat meg a tegezt a hátamról. Majd megálltam előttük.
-Rendben elmehet! - mondta a fő játékmester majd a terem túloldalán lévő ajtóra mutatott. Elindultam egy szó nélkül az ajtó felé majd eszembe jutott valami. Valami olyasmit kéne csinálnom amitől emlékezni fognak rám. Megálltam menet közben lehajtott fejjel. Tudtam, hogy ha nem megyek ki akkor békeőrök jönnek be hogy kihurcoljanak. Visszafordultam és láttam egy elvesztett nyílvesszőt odamentem és fölvettem majd az ijjat is és megfordultam. Ahogy sejtettem már jött is felém a 2 békeőr. Az idegbe akasztottam a nyílvesszőt majd kilőttem. Tudtam hogy hol van a páncéljuknak a gyenge pontja, a nyakuknál. Telibe találtam az egyik békeőr nyakát amelyik azonnal el is vérzett. Elkezdtem a másik felé szaladni majd egy ügyes mozdulattal leütöttem a fejétől a sisakot és azzal a mozdulattal beleállítottam a fejébe az íjjat. Amikor az is elesett a játékmester felé fordultam meghajoltam majd emelt fővel kimentem az ajtón amin eredetileg is kellett. 

Chapter 5.

Bevonulás

Fölkeltem az ágyról és kimentem az ajtón. Egy avox várt minket a nappaliban Perrievel követtük és a liftel lementünk a -1. szintre. Leértünk és kinyílt előttünk a lift ajtaja. Az avoxot követtük aki elvezetett minket egy olyan terembe mint egy boncterem. Mi voltunk az elsők így nem volt még ott senki. Megmutatta, hogy melyik 2 beugró lesz a miénk majd elment. Megbeszéltük, hogy melyikőnk melyiket választja majd odaültünk az asztalra ami olyan volt mint egy nagyra nőtt fémtálca. Ahogy ott ültem végiggondoltam, hogy az elkövetkező 2 órában mi is fog velem történni. Először is lemosnak meg minden szutyok aztán a stylist a bevonuló ruhámat megcsinálja. Kb ez lesz 2 óra, és még utána fog jönni a bevonulás. Amikor ezt végiggondoltam mintha csak szóltam volna, hogy végeztem megjelent 3 színes emberke. 2 nő és egy pasi. Az egyik nő megszólalt. Vetkőzz le. A szemeim kikerekedtek. Hogy mi???? Itt így mindenki előtt???? És teljesen????? Kicsit eltorzult fejjel elkezdtem szépen lassan vetkőzni. Lerúgtam a cipőm majd levettem a zakóm is. Az ingemet is lekaptam majd a gatyám is. Ott álltam egy szál alsógatyában és a 3 ember csak nézett rám. Hogy mehet Harrynak ilyen könnyen a vetkőzés??? Ez nem lehet igaz. Az egyik csaj látta a zavaromat és nekem hajított egy szoknya szerű valamit ami konkrétan egy kék átlátszó anyag volt a derekában egy madzaggal. Fölvettem és levettem az alsómat is. elég rosszul éreztem magam. Feküdj föl az asztalra. Mondta a másik nő és én engedelmesen megtettem amit kért. Elkezdtek lemosni.

***

Amikor végeztek nekem dobtak egy ugyan olyan kék hálóinget mint a kis "szoknya" úgy megörültem neki mint ha még sosem láttam volna ruhát. Azonnal fölvettem és egyből jobban éreztem magam. Itt várj amíg megérkezik a stylist. Mondta az egyik színes emberke majd eltűntek. Ahogy ott üldögéltem jól megnéztem mindent ami körülöttem volt. Gyanta, különböző ápolószerek, sminkek, szappan, tálak, víz, egy zuhany rózsa és még sok más különös dolog. Ekkor belépett a szobába egy igen csinos lány. Nem volt annyira agyonsminkelve mint a többi kapitóliumi de azért rajta is volt rendesen vakolat.
- Szia! Az én nevem Aggie. Én leszek a stylisztod. Megpróbálok veled egy olyan ruhát kitalálni a bevonulásra amire sokan emlékezni fognak. - A mondat végén kacsintott egyet ami nekem nagyon szimpatikussá tette a lányt. - De most gyere méretet vesznek az emberek és közben ötletelünk.
Lepattantam az asztalról és elindultam a lány után. Hosszú folyosókon mentünk keresztül mire bejutottunk egy terembe ahogy már állt egy próbababa. Azon kívül még volt a teremben egy tábla amire lehetett rajzolni egy bizonyos tollal és cetliket lehetett csinálni a rajzokból és egy smink asztal tükörrel meg mindennel.
-Szóval te ugye az első körzetből jöttél. Ugye ott a luxus cikkek gyártása megy így én arra gondoltam hogy ugyan úgy arany színű lesz a ruha mint általában. Most ez nagyon jó lesz mivel a körzettársadnak és neked is szőke hajatok van. Arra gondoltam, hogy mi lenne ha a ruhátokból csillám hullana?
-Az biztos jól nézne ki csak nem fogunk úgy kinézni mint a csillámpónik? - mondtam aggodalmas arckifejezéssel. - ezen a beszólásomon egy jót kacagott majd megszólalt miközben a nevetés közben kigördült könnyeit törölgette.
-Mondasz valamit és most így belegondolva igazad is van. Akkor ezt a tervet elvetettük. Neked lenne valami ötleted?
-Nem igazán, csak azt tudom hogy valami ütős legyen.......
Csend telepedett ránk és közben beléptek a szobába a méretvevők. Össze vissza méregettek mérőszalagokkal.
-ESZEMBE JUTOTT VALAMI!-mondtam csillogó szemekkel.
-Na mondjad hallgatlak mert nekem speciel csak kósza elvetésre váró ötleteim vannak.
-Mi lenne akkor hogy ha meglenne ugyan úgy az arany színű ruha csak nem csillogna az egész hanem nekem csak a mellény. És ami a legérdekesebb lenne az egészben az ez lenne hogy angyal szárnyaink lennének amik az elején nem látszódnak hanem majd ha megnyom az egyikőnk egy gombot akkor "kinyílnak". - Erre a stylist nem mondott semmit hanem lerajzolta a táblára ami megmaradt neki ebből. Amikor elkészült a rajz én csak ámultam mert jobban nézett ki mint az elképzeléseimben.
- TÖKÉLELTES!! - mondta majd kiszaladt a szobából. Pér perc múlva egy csomó színes emberke kíséretében jött vissza - Oké ti ketten csináljátok meg a sminkjét meg a hajával kezdjetek valamit, ti pedig sürgősen csináljátok meg a ruhát - mutogatott az emberekre miközben osztotta ki a parancsokat. A két emberke leöltetett a sminkes asztalhoz és elkezdtek munkálkodni.

***

-Kész! - mondta az egyikük mire én kinyitottam a szemem. Hálát adtam ez égieknek ugyan is nem raktak rám olyan vastag vakolatot. Enyhén ki voltam sminkelve és a hajam szokásosan az égnek állt és CSILLOGOTT. Mintha szőkébb is lett volna mint eddig volt de az egy elenyésző probléma volt most. A két ember elszaladt és Aggie belépett.
-Úr isten ha már nem lenne barátom most tuti rád ugranék - mondta mire egy jót nevettünk. - Na de gyere itt van a ruha.
Átmentünk egy szobával arrébb és tényleg ott volt. Nekem nagyon tetszett. Kíváncsi vagyok Perrieé milyen lesz. Fölvettem az enyémet majd Aggie elmagyarázta hogy mikor kell megnyomnom a gombot ami egy kis távirányítón volt a kezemben. Amikor vége lett az eligazításnak a fejembe nyomott valamit ami hasonlított egy glóriához majd kimentünk az előtérbe ahol a lovasszekerek voltak. gyorsan körülnéztem hogy meglátok e valakit aki nekem fontos. Jobbra fordultam éppen amikor a hátam mögül egy nagy lökés érkezett amitől majdnem felborultam.
-Niall hallottam meg Louis kisgyerekes hangját. Lemászott a hátamról így megtudtam fordulni. A nadrágja barna volt és fatörzs mintás mintás. Felsője nem volt csak be volt kenve valami barna szarral mitől barna lett. A haja pedig..................hét zöld volt. elég érdekesen nézett ki szegény.
-A többieket nem láttad? - erre ő csak szomorúan ingatta a fejét. Még beszéltünk egy pár szót majd egy farmernadrágos kockás inges árnyat láttunk becsapódni közénk.
-Zayn!!! - mondtuk mind ketten egyszerre. Csak öleltük egymást és nem is akartunk többet. Egyszer csak Louis elengedett minket és elfordult. Csak valami nagyon nyálas hangot hallottunk és már tudtuk is Zaynnal hogy megérkezett Hazz is. Amint elváltak egymás szájától odajött és minket is megölelt. Neki egész normális volt a ruhája. Sima nadrág meg zakó csak olyan szinten csillogott ezüstben hogy az nem igaz. Amikor abbahagytuk az ölelkezést hagytuk hogy had enyelegjenek Louval. Nem kellett sokat várni és belépett Liam is körünkbe. Szorosan ölelt minket majd sikeresen elengedett. A ruhája olyan volt mintha sok fogaskerék lenne rajta. Beszélgettünk meg megvitattuk hogy mit is fogunk csinálni ha már az arénában leszünk. Egyszer csak egy angyali hang zavarta meg a beszélgetésünket.
-Sziasztok! - köszönt Perrie. A ruhája olyan csodálatos volt hogy az nem igaz.

A többieknek leesett az álla. Ekkor oda jött Aggie.

-Niall, Perrie itt az idő. - tudtuk hogy ez mit jelent. Elbúcsúztunk. És fölszálltunk a legelső kocsira. " fekete ló húzta és fehér rózsákkal volt a korlátja körberakva. Megkapaszkodtunk és megszólalt Panem himnusza. Elindultak a lovak. Kiértünk a kis gyülekezőhelyről és a fénytől eleinte nem láttam semmit. Nagy tapsvihar fogadta a versenyzőket. Amikor körülbelül az indulási hely és a célállomás között voltunk megnyomtam a kezemben lévő kis gombot aminek következtében az angyalszárnyak kibontakoztak mindkettőnk hátán. Olyan élethő volt hogy azt hittem akár még repülni is tudnánk vele. Egy pár pillanatra néma csönd lett a nézőtéren majd még az eddiginél is hangosabb taps és ujjongás következett. Amikor odaértünk a végére az egyenes szakasznak egy kis "porondon" körbementek háromszor a szekerek majd megálltak. Amikor fölnéztem azt hittem leájulok a helyemről. Az elnök még mindig ugyan az volt aki 25 évvel ezelőtt már igen csak benne volt a nyugdíjas korban. Snow elnök..... Tudhattam volna, hogy ő ilyen elmebeteg, hogy Panemen kívülről hozat "játékosokat". Mondott egy szép hosszú beszédet majd a szekerekkel együtt kimentünk a kijáraton. Amikor megálltak a lovak gyorsan lepattantunk és Aggiet megöleltünk aki már itt várt minket. 

-Csodálatosak voltatok. - mondta elfúló hangon majd elengedett minket. - Holnap kezdődnek a gyakorlások 3 nap múlva pedig az interjú és utána az aréna. Próbáljatok meg szövetségeseket keresni a 3 nap gyakorláson. - erre csak bólintottunk. Próbáltam megkeresni a szememmel a többieket de nem láttam őket sehol így elindultunk vissza a szállásunkra. Amikor visszaértünk gyorsan lefürödtünk majd lefeküdtünk aludni. Holnap nehéz nap vár ránk.

Chapter 4.

Megérkezés a kapitóliumba

Egy magas hangra keltem reggel. A kapitóliumi nő "szaladt" be a szobánkba azt visítva, hogy itt az ideje fölkelni ugyan is nemsokára megérkezünk és még reggelizni is kell. Kómás fejjel kikeltem az ágyból és kivánszorogtam a társalgóba. Utánam megérkezett Perrie is.

- Jó reggelt. - mondta egy ásítás közepette

- Neked is - mondtam majd eszembe jutott, hogy pár napon belül már az arénában leszünk és lehervadt a kezdeti vidám mosoly az arcomról. 

- Gyertek 2 kocsival arrébb a közös étkezőben fogunk megreggelizni - mondta a magas hangon visító nő. Mind ketten elindultunk a nő után aki most neon zöld ruhát viselt és ugyan olyan színű cipőt. Az arcán megint vastag vakolat volt, és a haja rózsaszínben pompázott. Nekem ez már nagyon sok volt. Amint áthaladtunk két kocsin láttam, hogy mindegyik körzet kiválasztottjainak ugyan olyan a vagonja. Amikor odaértünk leültünk egy óriási étkezőasztalhoz ahova az összes kiválasztott ült. Körzetenként egymás mellett ültünk sorrendben. (1. körzet lány, fiú; 2. körzet lány, fiú; stb.) A srácok is itt voltak már amikor megjöttünk a többi kiválasztottal együtt. Leültünk a helyünkre és mindenki elkezdett enni. Nekem egy falat se ment le a torkomon. A srácok félve néztek rám, hogy valami bajom van. Tudták, hogy normál esetben mindent fölfalnék amit látok.

-Elnézést - mondtam és fölálltam az asztaltól. Vissza mentem a saját kocsinkba és amikor beértem egy kikészítette ruhaszettet láttam meg az ágyamra kiterítve. Perrieére épp most rakta ki egy avox. Mindegyik nagyon színes volt. Az enyémnek a nadrágja kék. Volt hozzá egy zöld ing és egy zakó ami kicsit sötétebb kék volt mint a nadrág. Nekem ez is már egy kicsit sok szín volt. Amikor kiment az avox megnéztem Perrie ruháját is. Az övé gyönyörű volt. Olyan volt mint egy balerina ruhája. Az alja kék míg a teteje zöld volt. A cipője magassarkú volt csak nem 20 cm-es sarokkal. Egy kicsit alacsonyabb volt. Az én cipőm olyan volt mint amiket Harry általában hordani szokott. (lvl. lovaglócsizma). Amikor megláttam éreztem, hogy könnyek gyűlnek a szememben. Nem akartam elveszíteni a barátaim. Már a sírás határán voltam amikor Perrie lépett be  szobába. Megfogta a vállamat hátulról mire összerezzentem.
- Nyugi csak én vagyok - mondta mosolyogva. Ekkor a kapcsi nő is bejött és visítva elmondta hogy ezeket a ruhákat föl kell vegyük most majd kiment. Egyből nekiálltunk öltözködni mind a ketten. Nem zavarta egyikőnket sem a másik jelenléte. Amikor sikerült átöltöznünk odaléptem a falon lévő tükörhöz. Úgy néztem ki mint egy papagáj csak két színben. Odaállt mellém Perrie is. Gyönyörű volt. Neki nagyon jól álltak ezen a színek. Ekkor a kapitóliumi nő ismét bejött majd visítva kezdett el beszélni.
- Úr isten! De aranyosak vagytok így együtt. Olyanok vagytok mint akiket az ég is egymásnak teremtett. - Gyorsan belenéztem ismét a tükörbe majd megállapítottam hogy a színek tényleg stimmelnek. - De most már menni kell - mondta és kiterelt minket a társalgóba. Az ajtón ablak volt és így kiláttunk rajta. Egyszer csak megjelent rengeteg színes ember. Csak integettek és boldogan mosolyogtak ránk. A filmből tudtam, hogy most mit kell csinálni így odaálltam az ablakhoz elkezdtem mosolyogni és integetni. Perrie is odajött majd a vonat megállt és az ajtó kinyílt. 2 békeőr ment előttünk utánunk pedig a kapitóliumi nő majd ismét 2 békeőr. Ahogy mentünk a tömeg egyre színesebb lett és én kezdtem elszédülni. Szerencsére beértünk a kiképzőközpontba ahol a szállásunk is volt. a 4 békeőr beterelt minket egy liftbe majd az idevalósi nő megnyomta az egyes gombot. A lift ajtaja bezárult és elindultunk fölfelé. Egy perc sem telt el és már meg is állt a lift majd kinyíltak az ajtók. A Szállás minden eddig látott szállodát felülmúlt. A berendezés színes volt (talán egy kicsit túlságosan is) Képek díszítették a falakat és a bútorok ízlésesen voltak elrendezve. Nem volt túlzsúfolva és ez nagyon jó volt. Gyorsan mindegyikőnk körbeszaladt és föltérképezte a terepet. Az én szobám Perrieé mellett volt. Amint beléptünk az ajtón balra egy óriási ablak volt. Az ablak mellet egy kicsivel arrébb a túlsó falnak nekitolva egy francia ágy . Az ágyal szemben a fal mellett pedíg volt egy oltári nagy ruhásszekrény. Odaléptem az ágyhoz és leültem rá. Kényelmesnek találltam így eldőltem rajta. Ahogy ott feküdtem elgondolkodtam azon ami eddig történt. A magyarországi megérkezés, a lány, a sok holttest, az aratás, a vonat, a rémálom ami lehet, hogy nem is rémálom volt és most a szállás. Minden olyan hihetetlen. Az egyetlen jó dolog az egészben már csak az lenne ha ez egész egy rémálom lenne. De olyan valóságos. Ma lesz a bevonulás. Akkor ma fognak minket vinni a stylistokhoz is. nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen ruhát fogunk kapni és persze a többieké is érdekel. De ha ma van a bevonulás akkor holnap kér a kiképzőben leszünk és 3 nap múlva meg már nagyban egymást fogjuk gyilkolászni.Ezt nem akarom. Ezt senki nem akarta. De mi lesz ha...... A gondolatmenetemet a kapitóliumi nő visító hangja szakította félbe.
- Gyerünk gyerünk nem heverészni jöttünk - mondta miközben tapsolt kettőt sürgetés képen. - a sminkes a fodrász és a stylist már vár.